Az elmúlt években a fenntarthatósági és különösen a klímaváltozással kapcsolatos kockázatok egyre hangsúlyosabb szerepet kaptak a pénzügyi rendszer szabályozásában. A bankrendszer egyszerre tekinthető a zöld gazdasági átmenet finanszírozásának kulcsszereplőjének és olyan intézményrendszernek, amely maga is jelentős kockázatoknak van kitéve az éghajlatváltozás és a gazdasági szerkezet átalakulása következtében. Ennek megfelelően az európai felügyeleti hatóságok az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek az ESG-kockázatok – azaz a környezeti, társadalmi és irányítási tényezőkhöz kapcsolódó kockázatok – banki működésbe történő integrálására.
Magyarországon e felügyeleti megközelítés egyik legfontosabb eszköze az MNB zöld banki ajánlása. A jegybank 2022-ben adta ki a hitelintézetek számára az éghajlatváltozással kapcsolatos és környezeti kockázatok kezeléséről szóló átfogó ajánlását[1], amely elsőként fogalmazott meg rendszerszintű elvárásokat a környezeti kockázatok banki integrációjára vonatkozóan. A szabályozási környezet gyors fejlődése azonban szükségessé tette a keretrendszer felülvizsgálatát, amelyet elsősorban az Európai Bankhatóság 2025 januárjában kiadott Iránymutatások a környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) kockázatok kezeléséről című ajánlása indított el. Ennek eredményeként az MNB 2026 márciusában új ajánlást[2] adott ki, amely számos ponton jelentősen pontosítja és szigorítja a korábbi elvárásokat. Az EBA ESG iránymutatásáról részletesen a KPMG Financial Risk&Regulation hírlevél 2025. augusztusi számában írtunk.
Az új ajánlás nem pusztán frissítésnek tekinthető: a felügyeleti szemlélet egyértelmű elmozdulását tükrözi. Míg a korábbi ajánlás elsősorban iránymutatásként szolgált a bankok számára a klíma- és környezeti kockázatok felismeréséhez és kezelésének megkezdéséhez, az új ajánlás már jóval konkrétabb, operatív jellegű követelményeket fogalmaz meg az ESG-kockázatok banki működésbe történő teljes körű integrációjára vonatkozóan.
Az új ajánlás mellett 2025 végén a jogszabályi környezet is szigorodott az ESG-kockázatkezeléssel kapcsolatban. December 16-án jelent meg a Magyar Közlönyben (2025. Évi 153. Szám) a 2013. évi CCXXXVII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról (Hpt.) módosítása, amely beemeli a jogszabályba az ESG megfelelő integrálásának kötelezettségét a hitelintézeti működésbe. Az értelmező rendelkezések közé felvételre került az ESG-kockázat fogalma, amelyet a tőkemegfelelés belső értékelésébe (ICAAP) és a vállalatirányítási és kockázatkezelési rendszerbe szükséges beépíteni a vállalatoknak, valamint a felügyeleti felülvizsgálat és értékelés (SREP) során is vizsgálatra kerül a vállalatok ESG megfelelése.
A 2022-es ajánlás szerepe: a fenntarthatósági kockázatok banki integrációjának alapjai
A 2022-es zöld ajánlás megjelenése fontos mérföldkő volt a hazai pénzügyi szabályozásban. A dokumentum célja az volt, hogy a hitelintézetek felismerjék az éghajlatváltozással és a környezeti tényezőkkel kapcsolatos kockázatok pénzügyi jelentőségét, és elkezdjék integrálni azokat a banki működés különböző területeibe.
Az MNB akkor elsősorban arra törekedett, hogy a bankok kialakítsák a fenntarthatósági kockázatok kezeléséhez szükséges szervezeti és módszertani alapokat. Az ajánlás hangsúlyozta, hogy a klíma- és környezeti kockázatok nem tekinthetők hagyományos értelemben különálló kockázattípusnak, hanem különböző pénzügyi kockázatok – például hitelkockázat, piaci kockázat vagy működési kockázat – formájában jelenhetnek meg.
A dokumentum ennek megfelelően számos területen fogalmazott meg elvárásokat. A vállalatirányítás területén a vezető testületek felelősségének hangsúlyozása, a kockázatkezelésben az éghajlati kockázatok beépítése a kockázati étvágy keretrendszerébe, az adatmenedzsmentben pedig az ESG-adatok gyűjtésének és feldolgozásának megkezdése jelentette a fő irányokat.
Fontos azonban kiemelni, hogy a 2022-es ajánlás jelentős rugalmasságot hagyott az intézmények számára az implementáció módját illetően. A jegybank elsősorban a szemléletváltást kívánta elősegíteni, és felismerte, hogy a bankok még korlátozott tapasztalattal rendelkeznek ezen a területen.
Az új ajánlás koncepcionális változása: a klímakockázatoktól az ESG-kockázatokig
A 2026-os ajánlás egyik legfontosabb újdonsága a fókusz kiszélesítése. Míg a korábbi dokumentum elsősorban az éghajlatváltozással és a környezeti tényezőkkel kapcsolatos kockázatokra koncentrált, az új ajánlás már az ESG-kockázatok teljes spektrumát lefedi.
Ez a változás összhangban áll az európai szabályozási trendekkel. Az Európai Bankhatóság és az Európai Központi Bank az elmúlt években egyre inkább azt hangsúlyozta, hogy a fenntarthatósági tényezők nem csupán környezeti dimenzióban értelmezhetők. A társadalmi és irányítási tényezők – például a munkavállalói jogok, az ellátási láncok fenntarthatósága vagy a vállalatirányítás minősége – szintén jelentős hatással lehetnek a pénzügyi intézmények kockázati profiljára.
Az új ajánlás tehát már egy olyan integrált megközelítést képvisel, amelyben az ESG-kockázatok a banki kockázatkezelési keretrendszer szerves részévé válnak. Ez a szemlélet azt is jelenti, hogy a fenntarthatósági kockázatok kezelését nem lehet elkülönített területként kezelni: azoknak meg kell jelenniük a banki működés valamennyi releváns folyamatában.
Az elvárások kiszélesedése: az új fenntarthatósági ajánlás számokban
Az új ajánlásban – az alpontokat külön követelményként értékelve – 241 elvárás található, amelyből 14 jó gyakorlatként került megfogalmazásra. 44 elvárás vonatkozik kizárólag a nagy méretű intézményekre, valamint több esetben a kis méretű és nem összetett intézmények számára egyszerűsített elvárások találhatóak.
Az új ajánlást összevetve a korábbi zöld ajánlás elvárásaival kijelenthető, hogy az elvárások nem csak pontosításra és részletezésre kerültek, hanem a lefedett témaköröket tekintve jelentősen kiszélesedtek. Az alábbi ábra szemlélteti az zöld ajánlásban szereplő elvárások és a 2022-es ajánlásban foglaltak közötti átfedést:
Forrás: Saját szerkesztés
*Olyan elvárások, amelyek korábban csak a környezeti szempontokra vonatkoztak, most azonban kiegészítésre kerültek a társadalmi és irányítási faktorokkal.
Az elvárások vizsgálatából látszik, hogy az új ajánlás többségében olyan követelményeket tartalmaz, amelyek egyáltalán nem jelentek meg a korábbi ajánlásban, vagy az abban általánosan megfogalmazott elvárások helyett pontos és részletes követelmények szerepelnek. A legtöbb új elvárás az átállási tervhez, illetve a lényegességi felméréshez kapcsolódik, míg a vállalatirányítással kapcsolatos elvárások az esetek többségében társadalmi és vállalatirányítási faktorokkal kerültek kibővítésre.
A vállalatirányítási elvárások szigorodása
A megújított ajánlás egyik legfontosabb üzenete a vállalatirányítási struktúrák szerepének erősítése. A jegybank egyértelművé teszi, hogy az ESG-kockázatok kezelése nem korlátozódhat a fenntarthatósági vagy stratégiai funkciókra, hanem a legmagasabb szintű döntéshozatalban is meg kell jelennie.
Ennek megfelelően a vezető testületeknek aktív szerepet kell vállalniuk az ESG-kockázatok felügyeletében, és biztosítaniuk kell, hogy az intézmény megfelelő erőforrásokat rendeljen a fenntarthatósági kockázatok kezeléséhez. A jegybank elvárja, hogy a bankok szervezeti struktúrájukban egyértelműen meghatározzák az ESG-kockázatok kezeléséért felelős funkciókat, valamint rendszeres jelentéstételi mechanizmusokat alakítsanak ki a vezető testületek számára.
Ez a megközelítés azt tükrözi, hogy a felügyelet az ESG-kérdéseket már nem csupán stratégiai vagy reputációs kérdésként kezeli, hanem a prudenciális irányítás egyik kulcsfontosságú elemének tekinti.
A kockázatkezelési keretrendszer mélyebb átalakulása
A kockázatkezelés területén az új ajánlás még egyértelműbb elvárásokat fogalmaz meg a fenntarthatósági kockázatok integrációjára vonatkozóan. A bankoknak nem csupán azonosítaniuk kell az ESG-kockázatokat, hanem képesnek kell lenniük azok mérésére, monitorozására és a kockázatkezelési folyamatokba történő beépítésére is.
Ez különösen fontos a hitelkockázat kezelése szempontjából, hiszen a banki portfóliók jelentős része olyan gazdasági szektorokhoz kapcsolódik, amelyek érzékenyek lehetnek a klímapolitikai intézkedésekre vagy a fizikai klímakockázatokra. Az MNB elvárja, hogy a hitelintézetek értékeljék ügyfeleik ESG-kitettségét, és szükség esetén ezt a hitelezési döntések során is figyelembe vegyék.
Emellett az ESG-kockázatoknak meg kell jelenniük a bankok kockázati étvágy keretrendszerében, valamint a belső tőkemegfelelési értékelési folyamatban (ICAAP) is. Ez azt jelenti, hogy a fenntarthatósági tényezők a jövőben közvetlen hatással lehetnek a bankok tőke- és kockázatkezelési stratégiájára.
Az adatmenedzsment szerepe
A fenntarthatósági kockázatok kezelésének egyik legnagyobb gyakorlati kihívása a megfelelő adatok rendelkezésre állása. Az új ajánlás ezért kiemelt figyelmet fordít az adatmenedzsment és a jelentési rendszerek fejlesztésére.
A bankoknak fel kell mérniük, hogy milyen ESG-adatokra van szükségük a kockázatok megfelelő értékeléséhez, és ki kell alakítaniuk az ezek gyűjtésére és feldolgozására szolgáló rendszereket. Ez gyakran jelentős IT-fejlesztéseket igényel, különösen olyan esetekben, amikor az ügyfelek még nem rendelkeznek strukturált fenntarthatósági adatokkal.
Az új ajánlás emellett hangsúlyozza a vezetői információs rendszerek szerepét is: az ESG-kockázatokkal kapcsolatos információknak olyan formában kell rendelkezésre állniuk, amely lehetővé teszi a vezető testületek számára a stratégiai döntések meghozatalát.
Új felügyeleti elvárások az átállási tervekre vonatkozóan
Az új ajánlás egyik fontos újdonsága az átállási tervekhez kapcsolódó felügyeleti elvárások megjelenése. A jegybank már nem csupán azt várja el a hitelintézetektől, hogy azonosítsák és mérjék az ESG-kockázatokat, hanem azt is, hogy stratégiai szinten felkészüljenek a gazdaság dekarbonizációjára és a fenntartható gazdasági szerkezet felé történő átmenetre. Ennek részeként az intézményeknek olyan átállási terveket kell kidolgozniuk, amelyek bemutatják, miként kívánják üzleti modelljüket, finanszírozási tevékenységüket és portfóliójuk szerkezetét összhangba hozni a hosszabb távú klíma- és fenntarthatósági célokkal.
Az átállási terveknek nem pusztán stratégiai dokumentumként kell működniük: a jegybank elvárja, hogy azok összhangban legyenek a bank kockázati étvágyával, üzleti stratégiájával és tőke- illetve likviditástervezési folyamataival. Ez a megközelítés azt jelzi, hogy a felügyelet a jövőben egyre inkább elvárja a pénzügyi intézményektől a zöld átállásból fakadó kockázatok és lehetőségek tudatos, hosszú távú menedzselését. Az EBA ESG iránymutatása által elvárt prudenciális átállási tervekről részletesen a KPMG Financial Risk&Regulation hírlevél 2025. szeptemberi számában írtunk.
A jogi környezet szigorodása
A Hpt. módosítása beemelte az ESG-kockázatok fogalmát a hitelintézeti működésbe. Ezen kockázatokat a hitelintézeteknek már figyelembe kell venniük a tőkemegfelelési stratégiák kialakításakor, a kockázatkezelési és vállalatirányítási rendszerek működtetésekor és a javadalmazási politikák kialakításakor.
A Hpt. kiegészítése szerint a vállalatoknak megfelelő stratégiákkal, szabályzatokkal, eljárásokkal és rendszerekkel kell rendelkezniük az ESG-kockázatok azonosítására, mérésére, kezelésére és monitorozására, arányosan az ESG-kockázatok nagyságrendjével és összetettségével. A vállalatok ESG-kockázatokkal szembeni rezilienciáját az üzleti környezetükben felmerülő lehetséges hosszú távú hatások elemzésével szükséges vizsgálni. Ezt mind egy alapforgatókönyv és további kedvezőtlen forgatókönyvek figyelembevételével elvégzett sérülékenységi vizsgálaton keresztül szükséges elvégezni, elsőként az éghajlattal kapcsolatos tényezők vizsgálatával.
A vezető testületeknek számszerű célokat és kapcsolódó eljárási terveket szükséges kidolgozniuk az ESG-tényezőkből adódó rövid, közép- és hosszú távú pénzügyi kockázatok kezelésére. A hitelintézetek vezetőtestületeinek megfelelő tudással, készségekkel és tapasztalattal kell rendelkezniük ahhoz, hogy megfelelően átlássák és megértsék a kockázatokat, amelyeknek a hitelintézet ki van téve, illetve az általa gyakorolt hatásokat. Ennek érdekében a vezető testületeknek megfelelő képzésben kell részesülniük az ESG-kockázatok és -hatások tekintetében.
A felügyeleti megközelítés változása
Az MNB új ajánlása jól illeszkedik abba a szélesebb európai folyamatba, amelyben a fenntarthatósági kockázatok kezelése fokozatosan a prudenciális felügyelet részévé válik. Az ESG-kockázatok integrációja ma már nem pusztán ajánlott gyakorlat, hanem egyre inkább a felügyeleti értékelések és a banki kockázatkezelési elvárások részévé válik.
A Hpt. módosítása szerint a felügyeleti felülvizsgálat és értékelés (SREP) magában foglalja a hitelintézetek ESG-kockázatok kezelésére szolgáló irányítási és kockázatkezelési folyamatainak, valamint az ESG-kockázatoknak való kitettségeinek az értékelését, a hitelintézetek üzleti modelljének figyelembevételével.
A SREP során a Felügyelet vizsgálja és értékeli:
A hitelintézetek ESG-kockázatokkal szembeni kitettségeit az ezekre vonatkozóan kidolgozott számszerű célok és eljárási tervek alapján
A klímasemlegesség eléréséhez és az alkalmazkodás folyamatából eredő ESG-kockázatok kezelése terén elért eredményeket
Az ESG-stratégiákkal és a kapcsolódó kockázatkezeléssel kapcsolatos hitelintézeti gyakorlatokat, beleértve a számszerű célkitűzéseket és eljárási terveket
A hitelintézetek fenntarthatósággal kapcsolatos termékkínálatát, a tranzíciós finanszírozási politikákat és kapcsolódó hitelezési politikákat, valamint az ESG-célértékek és korlátok vizsgálatát
Az előírások megsértése vagy hiányosság megállapítása esetén a Felügyelet kötelezheti a hitelintézetek számára, hogy csökkentsék az ESG-tényezőkből rövid, közép- és hosszú távon megvalósuló kockázatokat, valamint az ESG kezelésére készített üzleti terv, stratégia és kockázatkezelés kiigazításából fakadó célok, intézkedések és fellépések miatt fennálló kockázatokat.
Következtetések
Az MNB 2026-os fenntarthatósági ajánlása egyértelműen jelzi, hogy a fenntarthatósági kockázatok kezelése a bankszektor működésének meghatározó elemévé vált. A dokumentum számos ponton szigorítja és konkretizálja a korábbi elvárásokat, különösen a vállalatirányítás, a kockázatkezelés és az adatmenedzsment területén.
Míg a 2022-es ajánlás elsősorban a bankok felkészítését és a szemléletváltást szolgálta, az új ajánlás már egy érettebb szabályozási fázist tükröz. A fenntarthatósági kockázatok kezelése ma már nem tekinthető opcionális vagy kiegészítő feladatnak: a prudenciális kockázatkezelés szerves részévé vált.
A Hpt. módosításával az ESG-kockázatok beépültek a jogszabályi környezetbe is, amely lehetővé teszi a Felügyelet számára, hogy akár szigorúbb szankciókat állapítson meg az ajánlásban foglaltaknak való megfelelés vizsgálatakor.
A bankszektor számára ez egyértelmű üzenetet hordoz. A következő években azok az intézmények lesznek képesek hatékonyan alkalmazkodni a változó szabályozási környezethez, amelyek a fenntarthatósági szempontokat valóban integrálják működésükbe, és nem pusztán megfelelési feladatként tekintenek rájuk.
[1] A Magyar Nemzeti Bank 10/2022. (VIII.2.) számú ajánlása
[2] A Magyar Nemzeti Bank 2/2026. (III.6.) számú ajánlása
A hírlevél elkészítésében részt vett: Szabó Marcell, Marek Levente, Egerszegi Balázs
