Fontos iránymutatást adott a vámérték meghatározásával kapcsolatban az Európai Unió Bírósága (EUB) a Massimo Dutti-ügyben és a Logista-ügyben néhány hete meghozott ítéletében.
Mindkét ügy a 2012–2015-ös évekre vonatkozott, amikor még a Közösségi Vámkódex volt hatályban. Főszabály szerint a vámérték meghatározása az utolsó értékesítés („last sale”) elvét követte, de a Közösségi Vámkódex lehetőséget adott - megfelelő bizonyítottság esetén - az első értékesítés („first sale”) elvének alkalmazására.
Az EUB a C-500/24. sz. Massimo Dutti-ügyben azt vizsgálta, hogy egymást követő értékesítések esetén milyen feltételek mellett alkalmazható az első értékesítés ügyleti értéke vámértékként.
A spanyol Massimo Dutti társaság ruházati termékeket vásárolt egy svájci társaságtól, amely pedig ázsiai gyártóktól szerezte be a termékeket. A termékeket közvetlenül Ázsiából szállították Spanyolországba. A szabadforgalomba helyezéskor azonban nem volt egyértelmű, hogy minden termék végső célja az uniós piac volt-e, hiszen a termékeket az EU-n belül értékesítették vagy harmadik országokba exportálták.
A Massimo Dutti-ügyben hozott ítélet alapján az első értékesítés ügyleti értéke nem alkalmazható vámértékként abban az esetben, ha az értékesítés időpontjában csak az állapítható meg, hogy a termékeket az EU területére szánják, de a végső forgalomba hozatal helye nem ismert. Nem elegendő tehát, ha az áru fizikailag belép az EU-ba – a kereskedelmi szándék egyértelmű igazolása elengedhetetlen ahhoz, hogy az első értékesítést vegyék figyelembe a vámérték meghatározásánál.
Az EUB a C-348/24. sz. Logista-ügyben azt vizsgálta, hogy vámraktározási eljárás alá vont áruk esetén, ahol a láncban első értékesítés az EU vámterületére irányul, de a szabad forgalomba bocsátás csak később, egy második értékesítés után történik - elfogadható-e az első értékesítés ügyleti értéke vámértékként.
A konkrét esetben egy kubai társaság szivarokat értékesített az Altadis számára, amelyeket egy spanyol vámraktárba betároltak. Az Altadis a szivarokat értékesítette a Logista részére. A szivarok egy része vámraktárban maradt, más része szabad forgalomba helyezésre került és különböző értékesítési csatornákon keresztül eljutott a végső vevőkhöz.
A Logista-ügyben az EUB úgy határozott, amennyiben a termékeket az EU vámterületére történő beléptetés után vámraktárba helyezik, majd később, a második értékesítést követően egyszerűsített eljárásban szabad forgalomba bocsátják, akkor elfogadható az első értékesítés ügyleti értéke vámértékként - feltéve, hogy a behozatal célja bizonyítottan az uniós piac.
Bár a két ügy hasonló tényálláson alapult, az EUB mégis eltérő következtetésekre jutott a „first sale” elvének alkalmazhatósága kapcsán. Minden esetben körültekintően kell tehát vizsgálni az ügylet összes körülményét a megfelelő ügyleti érték alkalmazása érdekében. A döntések rávilágítanak arra, hogy a vámérték meghatározásánál a kereskedelmi szándék és a jogszabályi feltételek betartásának szigorú bizonyítása elengedhetetlen.
A KPMG adó- és vámszakértői csapata készséggel áll rendelkezésre a vámérték meghatározásával kapcsolatos kérdések, komplex értékesítési láncok, vámraktározás vagy preferenciális elbánás kapcsán, valamint a vámhatósággal történő egyeztetések során is.
