A KPMG kutatása azt mutatja, hogy az ázsiai és csendes-óceáni régióban jóval magasabb a virtuális munkahelyeket kínáló cégek aránya, mint az amerikai kontinensen, ugyanakkor a rövid távú távmunkavégzés aránya az utóbbiban nagyobb. A legtöbb vállalat az országhatárokon belüli távmunkára összpontosít, a határokon átnyúló távmunka esetében a 90 napnál rövidebb megbízások dominálnak.
A távmunka leggyakoribb formája az otthonról történő munkavégzés. Ezt a vállalatok legtöbbször hibrid formában, részbeni irodai jelenlét mellett valósítják meg, és a megkérdezettek 42 százaléka mérlegeli, vagy már bevezette. A rövid távú, határon túlról végezhető távmunka jellemzően 20-60 napig tart, és gyakran lehetőség a munkavállalók számára, hogy egy nyaralóhelyről, családlátogatáskor, esetleg hozzátartozójuk gondozása alatt dolgozzanak. Erre a felmérésben résztvevő cégek 22 százalékánál van, vagy várhatóan lesz lehetőség. A virtuális megbízások során a munkavállaló hagyományos kiküldetésekhez hasonló feladatokat lát el, de fizikai jelenlét nélkül - ez a válaszadók 12 százalékánál merülhet fel. A másik országban toborzott munkaerő általában olyankor jelent megoldást, ha az adott helyszínen szűkös a kínálat, és a dolgozók költözni sem akarnak. Ezen gondolkodik – vagy már alkalmazza is – a megkérdezett vállalatok 9 százaléka.
„Bár sokan egyetértenek azzal, hogy a távmunka földrajzi értelemben kitágítja a munkaerő-toborzás látókörét, a felmérésből az derül ki, hogy az összes távmunka forma közül az időszakos, határon átnyúló távmunka a legritkább, általában egyedi eseteket takar, és ritkán, mindössze a cégek 8 százalékánál jelenik meg szabályozott lehetőségként. Úgy tűnik, a cégek továbbra is erős korlátként élik meg az ezzel kapcsolatos adminisztratív akadályokat, mert bár a jogi keretek megvannak, azok országonként és munkavállalói élethelyzet szerint változnak, és túlzott adminisztratív terhet rónak a munkáltatókra, mert sok esetben egyedileg kell kialakítani a távmunka kereteit” – véli Halász Erika.
A cégek e téren mutatott passzivitása nem is meglepő, ha tudjuk, mi mindent kell mérlegelni akkor, amikor lehetővé tesszük a munkavállalónak a távmunkát. Mindenképpen foglalkozni kell például a munkáltatói felelősséggel munkahelyi balesetek esetén. Ehhez előre és pontosan tisztázni kell, hogy távmunka közben egyáltalán mi minősül(het) munkahelynek, és ebből eredően munkahelyi balesetnek. A munkavállaló számára vonzó lehetőség, hogy vitorlázás közben az Adrián is elkészítheti az aznapi kimutatásokat, de mi történik akkor, ha eközben a billegő hajón sérülést sérülést szenved. A magyar munkajogi szabályozás meglehetősen szigorú a munkaviszonyból eredő balesetekkel kapcsolatosan, csak szűk körben van lehetőség arra, hogy a munkáltató – legalább részben – mentesüljön a kártérítési kötelezettség alól.
További fontos kritérium az egyenlő bánásmód alapelvének megtartása. Ez alapvetően az objektíven összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalói csoportok esetében terheli a munkáltatót, mégsem hagyható figyelmen kívül. Felelős cégvezetőként – és figyelembe véve a hatályos jogszabályokat is – azt is át kell gondolni, hogy mennyire kínálható határtalan választás a kollégáknak. Ugyanolyan feltételek mellett támogatja-e egy társaság, ha valaki az Adriai-tenger hullámait szelve kíván dolgozni, vagy feladatait az országhatáron belüli nyaralójából szeretné ellátni.
A KPMG kutatásából tehát látszik, hogy a távmunka megvalósításához és hatékonyságához nem csupán a technológiára van szükség: a siker az erős belső kommunikáción, valamint a jogi osztály, az adócsoport, a HR és a cégvezetés összefogásán is múlik. Nincs olyan stratégia, amely minden egyes vállalatnak megfelelne, hiszen ez nagyban függ az iparágtól, az adott régiótól, a munkaerőkínálattól és a vállalati kultúrától. Az viszont biztos, hogy a „bárhonnan történő munkavégzés” témája hosszú távon velünk marad.
