A körforgásos gazdaságban az eldobás kultúráját az anyagok folyamatos körforgása váltja fel. Mindez hatékonyabb erőforrás-felhasználást és kisebb környezetterhelést tesz lehetővé. A körforgásos gazdaság célrendszere és a klímaváltozás elleni küzdelem összekapcsolódik és szempontként beépül a zöld finanszírozásba új üzleti lehetőségeket teremtve - írja elemzésében Szabó István, a magyarországi KPMG fenntarthatósági szolgáltatásaiért felelős szenior menedzsere.

Apple, Amazon, Google, Microsoft, P&G, Siemens. Csak néhány azok közül a vezető nemzetközi vállalatok közül, amelyek a klímaváltozás elleni küzdelem jegyében önkéntes vállalást tettek közzé:

Karbonsemlegessé teszik a működésüket.

Egy 2019-es felmérés szerint a Fortune 500 vállalatok 23%-a hirdetett már meg hasonló elköteleződést 2030-ig. A vállalások jól mutatják, hogy a klímaváltozás mérséklésében a magánszektor egyre nagyobb és ambiciózusabb szerepet vállal. Mindezt a KPMG CEO Outlook 2020 globális felmérése is alátámasztja, amely szerint  a vállalatvezetők a klímaváltozást tekintik a jövőbeli növekedés egyik legnagyobb kockázatának, illetve azok a vállalatok lesznek hosszabb távon sikeresek, amelyek erős felelősség- és küldetéstudattal rendelkeznek egy fenntarthatóbb világ elérése érdekében.

A körforgásos gazdaság, mint csodaszer?

 

A körforgásos gazdaság természeténél fogva ágazatokon és értékláncokon átívelő összekapcsolódást jelentő folyamat. A valódi előre lépéshez fontos a szabályozói oldalon túl a gazdasági szereplők bekapcsolódása is, illetve a vállalatok felelősségvállalásához kapcsolódó pontos hatókör és mérési módszertan meghatározása.

A körforgásos gazdaság mozgatórugója a lineáris szemlélet, az eldobhatóság (’take-make-dispose’) gyakorlatának felszámolása. A zárt körforgású gazdaságban a termék a szemétlerakó helyett a gyártási folyamatba forgatódik vissza, amely hatékony erőforrás-felhasználást, innovációt és kisebb környezeti lábnyomot eredményez. A körforgásos gazdaság önmagában mégsem egy csodaszer, azonban kétségtelenül egy olyan megközelítés, amely nem csupán a termék hulladékként történő újragondolását jelenti, hanem a termék áramlása során keletkező környezeti hatások mérséklését is, ide értve a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését is. A vállalatoknak fontos tehát megvizsgálni és leltárt készíteni azokról a folyamatokról, amelyek teljes értékláncukat végig követik és ez alapján meghatározni, hogy mit kívánnak tenni a kibocsátások csökkentése érdekében.

A megújuló anyagok egyre nagyobb teret nyernek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság elérésében, mindamellett támogatják a felelős erőforrás-gazdálkodást és a biztonságos nyersanyagellátást. A körkörös gazdaságban a vállalatok megreformálják  a gyártási, újrahasznosítási tevékenységüket, mindezzel tehermentesítik a környezetet A Tetra Pak például a 2020-as fenntarthatósági céljai között már olyan ambiciózus kezdeményeseket említ, amely figyelembe veszi a nyersanyagok éghajlati hatásait és úgy optimalizálja az értékláncot, hogy az a legkevesebb negatív környezeti hatással járjon.

A karbonkibocsátás és a felelősség határai

 

Az üvegházhatású gázkibocsátás-számítás legelismertebb nemzetközi sztenderdjét gondozó szervezet, a GHG Protocol is rámutatott: számos vállalat szembesül azzal, hogy a tevékenységéből származó emisszió akár 80%-a nem saját működéséből ered, hanem az értékláncon és a termékeiken keresztül jelentkezik. A felelős befektetések iránt elkötelezett szervezeteket tömörítő PRI szerint bizonyos gazdasági szektorok esetében ez az arány 90% feletti.

A vállalati karbonlábnyom-számítás kérdése alapjában véve sem egyszerű, tekintettel arra, hogy az alapvető üzleti működésbe közvetlenül bele nem tartozó kibocsátási adatok nem mindig állnak rendelkezésre a vállalatok számára. A karbonlábnyom-számítás és stratégiai célkitűzések meghozatala során a vállalatok leggyakrabban a saját közvetlen kibocsátásait (Scope 1), illetve a szervezet által felhasznált energiából (Scope 2) származó gázkibocsátásokat veszik figyelembe az egyéb közvetett értékláncban jelentkező emissziók (Scope 3) nélkül. A GHG Protocol ezért a közvetett értékláncban jelentkező emisszió (Scope 3) mérésére biztatja a szervezeteket annak érdekében, hogy sokkal pontosabb képet kapjanak értékláncuk teljes egészében történő kibocsátásokról.

Példaként tekintsük az élelmiszer-kiskereskedelmet: közvetlenül a működésből eredő szén-dioxid kibocsátás jellemzően az üzlethelyiségek, raktár- és irodaépületek fenntartásából és a munkavállalók utazásából származik. Ennél jelentősebbek azok a vállalaton kívüli, közvetett kibocsátási források, melyek nélkül maga a kiskereskedő sem tudna működni. Ide tartozik a termékekhez szükséges nyersanyagok és alapanyagok előállítása, azok szállítása, a feldolgozott élelmiszertermékek gyártása, továbbá a logisztikai folyamatok, melyek leggyakrabban harmadik feleknek kiszervezve zajlanak. A végfogyasztóknál jelentkező folyamatok, így például az utazás az üzletig vagy a csomagolási hulladék elhelyezése, szintén jelentős emisszióval járnak.

Fontos kérdés tehát, hogy a vállalatok akarják és tudják-e kezelni a termékeken és értékláncon keresztül jelentkező karbonkibocsátást, amely már a beszállítói és ügyfélkapcsolatok tudatosabb menedzselését is előfeltételezi.

Számos vállalat dönt úgy, hogy karbon lábnyomának csökkentése céljából az ún. karbonsemlegesítés módját választja és kibocsátását közvetett úton, más területen történő kibocsátás kompenzációval semlegesíti. A karbonsemlegesítés vagy más néven karbon ellentételezés (’carbon offsetting’) egy összetett kérdés, amely jól példázza azt, hogy a szénlábnyom csökkentésére számos lehetőség áll rendelkezésre a vállalatok számára. Rengeteg nagyvállalat – csakúgy mint a Shell vagy a Microsoft - dönt úgy, hogy saját szén-dioxid-kibocsátását úgy ellentételezi, hogy nagy mértékben fektet bele olyan vállalaton kívüli projektekbe, amelyek a karbonsemleges működését támogatják.

Vagyis a vállalat felelőssége, kontrollja és megoldási lehetőségei nem érnek véget a szervezet határainál.

Finanszírozási források és mérés

 

A klímaváltozás az egyik legfontosabb mozgatórugó a tudatosabb és zöldebb erőforrások hatékony felhasználásának. A korábbi cikkünkben hivatkozott uniós Taxonómia szabályozás a körforgásos gazdaságra való áttérés elősegítését nevezte meg az Európai Unió egyik fő környezeti fenntarthatósági céljaként – így a körforgást támogató gazdasági tevékenységek a jövőben ’zöld’ minősítést kapnak. A szabályozás fejlődésével részletes útmutató áll majd rendelkezésre arról, hogy az egyes szektorokban mely tevékenységeket lehet a körforgás előmozdításához kapcsolni. Mindazonáltal az erőforráshatékonyság, a hulladékok képződésének megelőzése, az újrahasznosítás, valamint a másodlagos nyersanyagok használatának ösztönzése ágazatokon átívelő kulcselem lesz.

Habár a körforgásos gazdaság legkiemelkedőbb területe a hulladékok kezelése, azonban a hulladék problémáját maga a megnövekedett anyaghasználat (’material throughput’) okozza. Azok a technológiák, innovatív módszerek, amelyek kisebb területeken, kevesebb anyag felhasználásával termelnek kulcspontjaivá válhatnak a körforgás megteremtésének már a kezdeti fázisban. Ezáltal a hulladékok képződésének megelőzése, az anyagfelhasználás és kibocsátás közötti szinergiák kiaknázása fókuszponttá válhatnak a zöld finanszírozás terén is.

A pénzügyi szféra és a reálgazdaság kiemelt ösztönzése a körforgásra való áttérésre nem véletlen: Jelenleg a világgazdaság mindössze 8,6%-ban tekinthető körforgásosnak, amelynek hátterében a vállalatok felkészültsége is akadályozó tényező lehet.

Habár a körforgásos gazdasághoz kapcsolható gazdasági tevékenységek meghatározása folyamatban van, a vállalatok szerepe már most kiemelkedően fontos pont a kérdésben.

Elengedhetetlen tehát, hogy a vállalatok már a részletszabályok megérkezése előtt tisztában legyenek azzal, mennyire része a tevékenységüknek a körforgásos gazdaság, és milyen akár még kiaknázatlan lehetőségeik vannak ezen a területen. Ennek érdekében az Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért (WBCSD) és a KPMG közösen kidolgozott egy olyan módszertant, amely lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy körkörös tevékenységeik hatását objektív, kvantitatív és transzparens módon mérjék.

A CTI (Circular Transition Indicators) egy olyan eszköz, amely egy keretet nyújt a vállalatok számára, hogy abban könnyen átlássák eredményeik mennyire vannak összhangban az általuk ösztönzött körkörös átmenettel, és melyek azok a területek, amelyeket tovább szükséges fejleszteni a kívánt cél eléréséhez. A CTI maga minősítést nem ad, viszont nagyban segíti a vállalatok döntési folyamatát és fejlődését a körkörös átmenetben.

 

Szakértőink cikke megjelent a Portfolion. A cikk elérhető itt.