Energy News – Az energetikai és közüzemi szektor döntéshozóinak

A KPMG Energetikai és Közüzemi Hírlevelében szakértői anyagokat, rövid elemzéseket és iparági információkat osztunk meg. 

2024. szeptember 9-én jelent meg Mario Draghi volt olasz miniszterelnök régóta várt jelentése az Európai Unió versenyképességéről. The future of European competitiveness Part B | In-depth analysis and recommendations c. közel 330 oldalas dokumentum első fejezete taglalja részleteiben az európai energia szektorhoz kapcsolható kihívásokat.

Az európai versenyképesség jövőjéről szóló jelentésről el lehet mondani, hogy nagy hangsúlyt fektet az éghajlatra és az energia szektorra, a közös dekarbonizációs és versenyképességi tervekre, valamint a biztonság növelésére és a függőségek csökkentésére, az innovációs szakadék megszüntetésére.

A jelentés szerint Európának évente 750-800 milliárd eurót kell befektetnie, hogy lépést tudjon tartani a versenytársaival, például Kínával és az Egyesült Államokkal. A beruházásokat különösen a tiszta energiatermelés és -átvitel fellendítésére javasolja fordítani, míg az energiapiacok változásai szerinte hozzájárulhatnak a háztartások és a vállalkozások energiaszámláinak csökkentéséhez.

Az alábbi grafikonok azt mutatják, hogy az uniós vállalatok villamosenergia-költsége (balra) és földgáz költsége (jobbra) – a kék vonallal jelölt – jóval magasabb, mint Kínában és az Egyesült Államokban, amit a sárga, illetve a szürke vonal jelez.

Forrás: The future of European competitiveness report, with data from Eurostat, EIA and CEIC

Kiemelt nehézségek a jelentés szerint:

• „A villamosenergia-árak szétválasztása: Európa-szerte az energiaszektor piaci szabályai nem választják el teljesen a megújuló energiával és az atomenergiával megtermelt villamosenergia árát a magasabb és ingadozóbb árú fosszilis tüzelőanyagokból megtermelt villamos energia árától. A jelentés szerint ez „megakadályozhatja”, hogy a villamosenergia-termelés szén-dioxid-mentesítéséből származó előnyök teljes mértékben eljussanak a háztartásokhoz és a vállalatokhoz.
• Származtatott termékek a gázpiacokon: A jelentés szerint „néhány nem pénzügyi vállalat” összefonódása, amely „az európai gázpiacokon a legtöbb kereskedelmi tevékenységet” folytatta, hozzájárult a gázárak ingadozásához.
• Engedélyeztetés: A jelentés szerint az új villamosenergia-termelési projektek és hálózatok „hosszú és bizonytalan engedélyezési folyamata” „jelentős akadálynak” bizonyult. Megjegyzi, hogy a napelemes és szárazföldi szélerőművek építése néhány tagállamban több évig is eltarthat, és „a környezeti hatások elemzésére fordított idő” nagyban hozzájárul a hosszabb átfutási időhöz.
• Energiaadó: Míg a jelentés megjegyzi, hogy az adózás „a szén-dioxid-mentesítést ösztönző politikai eszközként” működhet, Európában gyakran fontos bevételi forrást jelent a tagállamok számára, és hozzájárul a magasabb kiskereskedelmi árakhoz. Ezzel szemben a jelentés rámutat, hogy az Egyesült Államok „nem vet ki szövetségi adót a villamosenergia- vagy földgázfogyasztásra”.

A jelentés szerint az EU jelenleg Kínára támaszkodik a kritikus ásványi anyagok tekintetében, míg Kína az EU-ra támaszkodik termékeinek megvásárlásában – de most más nemzetek „aktívan igyekeznek csökkenteni függőségüket”.

A jelentés szerint az uniós beruházásoknak a GDP körülbelül öt százalékpontjával kell növekedniük az 1960-as és 1970-es években tapasztalt szintre. Összehasonlításként az amerikai Marshall-tervre mutat rá, amely 1948 és 1951 között évente a GDP 1-2%-ának megfelelő beruházást tartalmazott, kiemelve az EU-nak szükséges beruházások mértékét.

Draghi szerint közös hitelfelvétellel kell finanszírozni az EU zöld átmenetét, a Next Generation alapok modelljére építve, amely hat kulcsfontosságú területen finanszírozott beruházási projekteket a zöld átállás fellendítésére. Az így megnövekedett beruházás hozzájárulhat az ipar megerősítéséhez és a háztartások és a vállalkozások villamosenergia-árainak csökkentéséhez.

Összességében elmondható, hogy az energiarendszer szén-dioxid-mentesítése „az importfüggőség radikális csökkentésével” növelheti Európa versenyképességét. Például a 2040-es éghajlati célterv azt sugallja, hogy az EU 2030-ra 190 milliárd köbméter (bcm) és 240 milliárd köbméter közötti gázt fog importálni, szemben a 2021-es 334 milliárd köbméterrel.

Az energia szén-dioxid-mentesítése elősegítheti az alacsony termelési határköltséggel járó tiszta energiaforrások, például a megújulók és a nukleáris energia tömeges alkalmazását. Ennek segítésére az engedélyezési és adminisztratív folyamatokat egyszerűsíteni és ésszerűsíteni kell, hogy felgyorsuljanak a megújuló energiaforrások, a hálózatfejlesztések és a rugalmassági infrastruktúrák, például az akkumulátorok és egyéb tárolási formák elterjedése.

Javasolja továbbá egy állandó európai szintű koordinátor felállítását, amely segítene a megújuló energiaforrásokra vonatkozó engedélyek megszerzésében és a zöldenergia-technológia támogatásában.