A biztosítási szakma egészen múlt hétig nem rendelkezett olyan egységes számviteli szabályokkal, amelyek révén az egyes biztosító társaságok tevékenysége kívülállók számára megalapozottan összehasonlítható lett volna. Eddig a különböző országokban eltérő szabályozás volt érvényben, például a jövőbeli bevételek jelenlegi értékével kapcsolatos feltevésekről, és az egyes rendszereken belül is nagy mozgástere volt maguknak a biztosítóknak az alkalmazott számviteli politika meghatározásában. A biztosítók tevékenységének számvitele összetett feladat, amit bizonyít, hogy a most megszületett, kifejezetten ezt szabályozó IFRS17 megalkotására az IASB-nek 20 évre volt szüksége.

Az IFRS 17 nyújtotta nagyobb összehasonlíthatóság és nagyobb fokú átláthatóság egyértelműen kedvez az elemzőknek és a pénzügyi információk felhasználóinak, és ezzel megnyitja az utat a befektetett tőke hatékonyabb hasznosulása, így a felvásárlások és fúziók előtt a szektorban. Az eddig alkalmazott számviteli gyakorlat ugyanis nem biztosított elegendő összehasonlíthatóságot és átláthatóságot a potenciális befektetői kör számára a különböző jogrendekben működő biztosítók pénzügyi mutatói és teljesítménye között, és nem tette lehetővé a biztosító társaságok várható eredményeinek összehasonlítását más iparágakban működő vállalatokkal, így a befektetési döntések, a biztosítók részvényeivel vagy kötvényeivel való kereskedés lényegében egy szűk szakmai kör kiváltsága volt.

Az új standard teljesen új perspektívát nyit a pénzügyi kimutatások felhasználóinak. Egységessé és átláthatóvá válnak a biztosítók nemzetközi mérésének és összehasonlításának módszerei, az új és a meglévő tevékenység jövedelmezősége, a valamint a jövedelmek forrása és minősége, valamint az opciók és a garanciák elszámolása. Ezzel párhuzamosan a díjak volumene kikerül a ‚felső sorból’, mivel a befektetési komponensek, önmagukban a befolyó pénzáramok számviteli értelemben nem minősülnek többé bevételnek.

Számos más hatás is valószínűsíthető ugyanakkor. Az aktuális piaci diszkontráták alkalmazásának köszönhetően nagyobb ingadozást mutathatnak a pénzügyi eredmények és a sajáttőke-adatok, ami miatt egyes biztosító társaságoknak újra kell gondolniuk termékeiket és egyéb stratégiai döntéseiket. Általában is elmondható, hogy az új standard hatása jelentősen eltér az egyes biztosítótársaságok esetében attól függően, hogy jelenleg milyen számviteli politikát folytatnak. Ez főleg a jövőbeli pénzáramokkal kapcsolatos aktuális feltevésekre történő áttérés hatásában jelentkezik majd, de egységes, minden biztosítóra érvényes hatás nem körvonalazható.

A 2021. január 1-jei bevezetési dátum messzinek tűnhet, de a felkészülést már most meg kell kezdeni, mert az átálláshoz át kell tekinteni és szükség esetén módosítani kell a biztosító termékeit, a vállalt kockázatokat, a befektetési politikát, és az eszköz-forrás menedzsmentet. Mindez új rendszerek bevezetését, vagy alapos rendszerfrissítést követel meg a társaságoktól, azaz jelentős informatikai költést és beruházást igényel, ez pedig – bizalmi szakmáról lévén szó – rendkívüli körültekintést igényel. Az összehangolt megközelítés kulcsfontosságú lesz. A pénzügyi, aktuáriusi és informatikai területek együttműködése minden korábbinál nagyobb súllyal esik majd latba.

Az új standard bevezetése kapcsán Leposa Csilla, a KPMG biztosítási üzletágát vezető partnere elmondta, hogy alkalmazása az IFRS szerint jelentést készítő hazai biztosítótársaságok esetében is 2021. január 1-jétõl lesz kötelező. „A jelenleg is érvényben levő IFRS 4-es standard minden ország esetében néhány kivételtől eltekintve a helyi számviteli szabályok alkalmazását tette lehetővé, ami miatt sérül a nemzetközi transzparencia. Az új standardnak köszönhetően a befektetők tisztább képet kaphatnak arról, hogy milyen reális hozamot várhatnak magyar befektetésüktől, és ehhez milyen kockázatok társulnak. A nemzetközi piacokhoz hasonlóan Magyarországon is időbe telik majd ugyanakkor, amíg a befektetők megértik az új információkat.”