Ugrás a fő tartalomra

      A kortárs művészet támogatása Európa-szerte egyre inkább nem pusztán erkölcsi kérdés, hanem előrelátó üzleti stratégia is. Egyre több ország ismeri fel, hogy a kulturális szektor akkor maradhat élő és fejlődő, ha a vállalati forrásokat is sikerül bevonni a finanszírozásba – méghozzá átgondolt adóösztönzőkkel. Mindenhol más-más megoldást választottak, de a közös cél világos: a piaci és közösségi érdekek összekapcsolása, hogy a művészet, a gazdaság és a társadalom együtt teremtsen értéket.


      A kultúra: több, mint esztétikum – gazdasági tényező

      Talán meglepő, de a kulturális ágazat gazdasági jelentősége óriási. Az EU-ban már 2023-ban is 2,1 millió kulturális vállalkozás volt, a kreatív és művészeti szektor már akkor is 524 milliárd eurós forgalmat generált.[1] Ezek a számok érzékeltetik, hogy a kultúra nem csupán a „hab a tortán”, hanem komoly gazdasági tényező, amely rengeteg munkahelyet és hozzáadott értéket teremt.

      Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a finanszírozás egyszerű: a művészek, galériák, kulturális startupok, nonprofit szervezetek többsége kis méretű, projektekhez kötött, kiszámíthatatlan bevételekkel dolgozik. Ezért is keresik világszerte a hosszú távú, stabil, és egyben piaci alapú támogatási modelleket.


      Miért éri meg a vállalatoknak beszállni?

      A művészet támogatása már rég nem csak nemes gesztus. Egyre több vállalat ismeri fel, hogy a kultúra támogatása üzleti előnyöket is rejt. Legyen szó irodai műtárgyvásárlásról, kulturális programok támogatásáról vagy új produkciók finanszírozásáról, mindez hozzájárulhat a cég sikeréhez:

      • Brand és reputáció: Egy művészetpártoló vállalat innovatív, nyitott és társadalmilag érzékeny képet sugároz – ezt értékelik a partnerek, az ügyfelek és a tehetséges munkavállalók is.
      • Inspiráló légkör: A kreativitás és a művészet közelsége ösztönzi a dolgozók produktivitását, növeli a munkahelyi elégedettséget.
      • Helyi beágyazottság: A magyar művészek, kezdeményezések felkarolása erősíti a közösségi kötődéseket, új kapcsolatokat hoz, és hosszú távú értéket teremt.
      • Fenntartható értéknövekedés: Egy műalkotás idővel akár pénzügyileg is értékesebb lehet, támogatása pedig a társadalmi felelősségvállalás egyik legelismertebb formája.


      Európai modellek – hogyan csinálják mások?

      A nagy kérdés: hogyan lehet egyszerre segíteni a művészeknek, motiválni a vállalatokat, és biztosítani a transzparenciát?


      Franciaország: műtárgyvásárlás adókedvezménnyel, közösségi haszonnal

      A francia modell frappáns és célzott: ha egy vállalat élő művésztől vásárol eredeti műalkotást, annak vételárát öt év alatt, évi 20%-os részletekben leírhatja az adóalapjából – feltéve, hogy a mű nem „eldugott” helyen van, hanem a munkavállalók, illetve a nyilvánosság számára is elérhető (pl.: az iroda aulájában, tárgyalóiban). Fontos feltétel, hogy csak valós, eredeti művek után jár a kedvezmény, a kereskedelmi célú vásárlások nem tartoznak a rendszerbe

      Az adóalap-csökkentés mértéke ugyanakkor szigorú korlátokhoz kötött: legfeljebb a vállalat éves nettó árbevételének 0,5%-áig, vagy 20 000 euróig (amelyik kedvezőbb). A cégeknek elkülönített tartalékalapot is kell képezniük, amely a műtárgy későbbi értékesítésekor ismét adókötelessé válik.[2] A rendszer célja kettős: egyrészt közvetlen gazdasági támaszt nyújt a kortárs művészeknek, másrészt a művészetet ténylegesen „beköltözteti” a vállalati környezetbe, kreatívabbá és inspirálóbbá téve a mindennapi munkahelyi légkört.


      Olaszország: Art Bonus – amikor a mecenatúra megtérül

      Az olasz Art Bonus rendszer nem a vállalati művásárlást, hanem a kulturális projektek támogatását helyezi középpontba. A vállalatok vissza nem térítendő pénzadományokat nyújtanak nyilvános kulturális javak védelmére, helyreállítására, illetve állami és önkormányzati kulturális intézmények – múzeumok, könyvtárak, operaházak, színházak – működtetésére. Az adományozott összeg 65%-a adójóváírásként jár vissza, három évre elosztva, miközben a kedvezmény mértéke az adóköteles jövedelem, illetve az éves bruttó árbevétel százalékában korlátozott.

      A rendszer egyik kulcsa az átláthatóság: a hivatalos Art Bonus kormányzati portálon minden projekt, befizetés és felhasználás nyomon követhető, a kedvezményezett intézményeknek pedig havonta kell jelenteniük, mire költötték a támogatást. Az elmúlt bő tíz évben több mint 1,2 milliárd euró magánforrás érkezett a kultúrába, 54 000-nél is több mecénástól, 8500-nál több projektet finanszírozva.[3] Az Art Bonus jó példája annak, hogyan lehet egyszerű, transzparens adójóváírással széles körű magánmecenatúrát mozgósítani a kultúra javára.


      Ausztria: a támogatás üzleti ráfordítássá válik

      Ausztriában a vállalatok – és vállalkozási jövedelemmel rendelkező magánszemélyek – éves adózás előtti nyereségük 10%-áig támogathatják támogathatnak művészeti és kulturális szervezeteket, és ez az összeg teljes egészében levonható az adóalapból üzleti költségként. A támogatott szervezeteket a Szövetségi Pénzügyminisztérium tartja nyilván, a szigorú regisztrációs feltételek garantálják, hogy valóban közhasznú kulturális szereplők részesülnek a támogatásokból.

      A szabályozás élesen megkülönbözteti az önzetlen adományt (Spende) és a szponzorációt (Sponsoring). Adomány esetén nincs ellenszolgáltatás, a támogatás a 10%-os nyereségkorláton belül számolható el. Szponzoráció esetén viszont valós, dokumentált reklámértéket kell kapnia a cégnek (például logómegjelenés, kommunikációs felületek, VIP-jegyek), és az így felmerülő költség korlátlanul levonható mint normál reklámköltség. [4]


      Belgium: új produkciók születhetnek vállalati finanszírozással

      A belga Tax Shelter program a vállalatokat egyenesen a produkciók finanszírozásába vonja be – főként színházi, opera, tánc, cirkusz vagy zenei előadások támogatásán keresztül. A támogatás feltétele, hogy az adott színpadi mű valóban új produkció legyen, vagy egy meglévő darab jelentős, kreatív újraértelmezését jelentse.

      A Belgiumban társasági adót fizető vállalatok a fizetendő adójuk egy részét közvetlenül a minősített kulturális produkciók finanszírozására fordíthatják, cserébe adóelőnyben, meghatározott pénzügyi hozamban és PR-értékben részesülnek.[5] A konstrukció így nem pusztán kedvezmény, hanem egy bevált gazdasági-kulturális modell: a cégek számára befektetési és reputációs lehetőség, a művészeti produkciók számára pedig stabil tőkeinjekció és professzionális háttér, amely új előadások megszületését és nemzetközi versenyképességét segíti.


      Mit tanulhat Magyarország?

      A magyar cégek már bizonyították a sport-TAO rendszerben, hogy komoly pénzeket tudnak mozgósítani közérdekű célokra – 2011 és 2024 között mintegy 1500 milliárd forint[6] áramlott a sportba. Adódik a kérdés: mi lenne, ha ezt a lendületet a kultúra, azon belül is a kortárs művészetek felé is irányítanánk? 

      Az európai példák azt mutatják, hogy jól kialakított, transzparens adókedvezményekkel a vállalati szektor nemcsak „adakozó”, hanem tudatos befektető partnerré válhat a művészeti ökoszisztémában. Magyarország számára reális lépés lenne egy olyan rendszer, ahol a cégek – szigorú keretek között – adóalapjuk vagy fizetendő adójuk egy részét kortárs műtárgyvásárlásra, kulturális projektekre vagy új művészeti produkciók finanszírozására fordíthatják, jól látható közösségi haszonnal, egyértelmű átláthatósági szabályokkal. Az európai modellek alapján itthon is érdemes lenne kipróbálni egy átlátható, időben és összegben korlátozott, de ambiciózus pilotprogramot. 


      Összegzés: a jövő a bátor, nyitott vállalatoké

      A kortárs magyar művészetben óriási potenciál rejlik, de a lehetőségek kiaknázásához friss szabályozási gondolkodás, inspiráló nemzetközi példák és bátor hazai vállalati szereplők kellenek. Az adóösztönzők nem csupán a művészeket támogatják, hanem a magyar cégeknek is lehetőséget adnak arra, hogy márkaépítéssel, innovatív munkahelyi környezettel és tudatos társadalmi felelősségvállalással hosszú távon is értéket teremtsenek – úgy, hogy közben a munkavállalók és a helyi közösségek mindennapjaiba is kézzelfoghatóan beköltözik a művészet.

      A kérdés már csak az: ki lesz az első, aki nemcsak a sportban, hanem a művészetben is felismeri a hosszú távú vállalati értéket, és a kortárs magyar kultúra mellé teszi le a voksát?

       

      [1] Culture statistics - cultural enterprises - Statistics Explained - Eurostat

      [2] A francia adótörvénykönyv Article 238 bis AB pontja alapján

      [3] Art Bonus turns ten: more than €1.2 billion raised for Italian culture | inItaly | Ambasciatori del Territorio - inItaly

      [4] Allgemeine Informationen für Spenderinnen und Spender | Bundesministerium Finanzen

      [5] Tax Shelter | Screen Flanders

      [6] Akár négy olimpiát is rendezhetnénk abból, amit sportra költöttek az Orbán-kormányok - mfor.hu

       

      A cikk szerzői: Szücs Andrea, Mezei Szabolcs és Czibók Viktória. 

      Kapcsolat

      Szücs Andrea

      Partner, Magánszemélyek adózása csoport

      KPMG in Hungary

      Czibók Viktória

      Szenior Menedzser

      KPMG in Hungary

      Mezei Szabolcs

      Szenior tanácsadó

      KPMG in Hungary

      Lépjen velünk kapcsolatba!

      Világos és praktikus megoldásokkal támogatjuk ügyfeleinket.

      Team of diversity business people are discussing over the new strategic strategy project on investment real estate while walking around the office building for new project and planning