A Magyar Nemzeti Bank 1/2024. (III.6.) ajánlása (a továbbiakban: az (új) ajánlás) 2024. március 28-ával várja el az új előírások alkalmazását.
Az új ajánlás az ügyfelekkel történő interakció módjától függetlenül elsődlegesen lakossági ügyfelekkel szemben alkalmazandók, ám az ajánlásban jelzett speciális esetekben szakmai ügyfélnek történő szolgáltatásnyújtás esetén is elvárt az alkalmazás.
Új előírások a fenntarthatósági preferenciákra vonatkozóan
Az új ajánlás reflektál az ESG (Environmental, Social, Governance, azaz környezeti, társadalmi és vállalatirányítási) szabályozásra is. Az ajánlás új elvárása, hogy az intézményeknek közérthetően el kell magyarázniuk az üyfeleiknek a fenntarthatósági preferenciák fogalmát, elemeit, valamint az ilyen termékek, illetve a hasonló, fenntarthatósági jellemzőkkel nem rendelkező termékek közötti különbségeket. Emellett az olyan egyéb kapcsolódó fogalmakat, amelyeket az intézmények az ESG szempontokra való hivatkozáskor használnak, szintén részletesen ki kell fejteniük az ügyfeleik számára. Az MNB elvárja, hogy az intézmény az alábbi információkat szerezze be az ügyféltől a fenntarthatósággal kapcsolatban:
- Van-e az ügyfélnek fenntarthatósági preferenciája (igen/nem);
- Amennyiben igen, rendelkezik-e a MiFID II[1] bármelyik fogalommeghatározásának megfelelő fenntarthatósági preferenciával;
- Az ilyen termék portfolióban elvárt minimális aránya[2]; valamint
- A figyelembe veendő főbb káros hatások, az adott megfontolást alátámasztó mennyiségi, illetve minőségi kritériumokat is ideértve[3].
Korábban, az ESG szempontokat kielégítő termékek alacsony kínálata megnehezítette a preferenciák figyelembevételét, de mivel ezen termékek választéka az elmúlt években megnőtt, a felügyeleti elvárások is szigorodnak. E kérdések tekintetében (is) fontos, hogy az intézményeknek semleges és elfogulatlan megközelítést kell alkalmazniuk, hogy az ügyfelek válaszait ne befolyásolják. Az intézmények feltehetnek eldöntendő kérdéseket, valamint gyűjthetnek információkat az ügyfelek környezeti vagy társadalmi tényezőket érintő esetleges preferenicáiról. Amennyiben az ügyfél „minimális arányra” vonatkozó elvárást határoz meg, úgy az intézmények azt minimális százalékos arányként (a pontos helyett), akár előre definiált választási lehetőségenként is összegyűjthetik, melyeket azonban kellő részletezettséggel szükséges bemutatniuk az ügyfelek számára.
Amennyiben az adott ügyfél a főbb káros hatásokat figyelembe vevő pénzügyi eszközökbe kíván befektetni, úgy a begyűjtött információknak a MiFID II által definiált minőségi és mennyiségi elemekre is ki kell terjedniük. Az intézmények a főbb káros hatásokra vonatkozó mutatók valamennyi csoportja tekintetében tesztelhetik az ügyfelek preferenciáit és hajlandóságát (az SFDR RTS-ben ismertetett kategóriák alapján, melyeket az I. melléklet táblázatos formában taglal). Az intézmények minden kategória esetében értékelhetik, hogy az az ügyfél számára fontos vagy nem és ha igen, alapvető-e, vagy sem. Amennyiben az adott ügyfél olyan pénzügyi eszközbe kíván befektetni, amely figyelembe veszi a főbb káros hatásokat, úgy az intézmény megkérdezheti, hogy vannak-e olyan konkrét gazdasági tevékenységek, amelyeket ki kíván zárni a befektetési köréből. Az intézményeknek rendelkezniük kell a tanácsadóik (ügyfelekkel kommunikáló alkalmazottak) számára megfelelő instrukciókkal, ha az ügyfelek azt válaszolják, hogy vannak ugyan fenntarthatósági preferenciáik, de nem specifikálják azokat a MiFID szempontrendszer szerint. Ezek az elvárások portfóliókezelés és portfólió alapú befektetési tanácsadás esetén is irányadók.
Megfelelési és alkalmassági tesztek frissítése a gyakorlatban
A meglévő ügyfelek fenntarthatósági preferenciáira vonatkozó információkat legkésőbb az ügyfélinformációk 2022. augusztus 2. napját követő legközelebbi frissítésekor szükséges beszerezni. Az intézményeknek lehetőséget kell biztosítaniuk ügyfeleik részére profiljuk azonnali frissítésére. Ameddig az ügyfél ezt nem kéri, a fenntarthatósági vonatkozású információk intézmény általi beszerzéséig az ügyfél „semlegesnek” minősül, vagyis számára fenntarthatósággal kapcsolatos jellemzőkkel rendelkező és nem rendelkező termékek egyaránt adhatók.
A termékek fenntarthatósági tényezőinek értékelésekor, az alkalmasság értékelése céljából, az intézmények a következő csoportokba sorolhatják be a termékkínálatba tartozó pénzügyi eszközöket:
- Környezeti szempontból fenntarthatónak minősülő gazdasági tevékenységbe történő befektetés aránya szerint;
- Fenntartható befektetés aránya szerint; vagy
- Főbb káros hatások és egyéb környezeti, társadalmi és vállalatirányítási jellemzők figyelembevétele alapján.
Az alkalmassági tesztek elvégzése két fázisban történik. Az ajánlás előírja, hogy elsőként az alkalmassági értékelést kell elvégezni, és az intézményeknek csupán az alkalmas termékek körének meghatározását követően, második körben kell azonosítaniuk azon termékeket, illetve befektetési stratégiákat, amelyek megfelelnek az adott ügyfél fenntarthatósági preferenciáinak.
Újdonság azonban, hogy – ellentétben az alkalmassági teszt többi részével – a fenntarthatósági preferenciák kiigazíthatóak. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az intézmény a befektetési tanácsadással összefüggésben olyan termékeket kíván ajánlani, amely nem felel meg az adott ügyfél fenntarthatósági preferenciáinak, ezt kizárólag akkor teheti meg, ha az ügyfél a fenntarthatósági preferenciáit kiigazította. Nagyon fontos, hogy kizárólag csak ezek a preferenciák igazíthatók ki, nem általánosítható a teljes ügyfélprofilra és tájékoztatás csak a kiigazítást követően nyújtható.
Portfóliókezelés esetén az ügyfél fenntarthatósági preferenciáit a portfóliókezelő mérlegelési jogköréről, illetve a befektetési startégiáról folytatott megállapodás során az intézmény gyűjti össze és értékeli. A fenntarthatósági preferenciák kiigazításának lehetőségét fel kell kínálni, és amennyiben az ügyfél él vele, a tanácsadással ellentétben, az általánosságban vonatkoztatható az ügyfél fenntarthatósági profiljára. A kiigazítás hatását a portfolióra vizsgálni szükséges, és fel kell mérni, hogy az szükségessé teszi-e a portfólió kiigazítását. Amennyiben az adott ügyfél nem rendelkezik fenntarthatósági preferenciával, vagy nem válaszol a kérdésre, úgy „semlegesnek” tekintendő.
Az ügyfél portfóliójának egészét figyelembe vevő alkalmassági értékelés esetén a fenntarthatósági preferenciáknak történő megfelelés vizsgálható átlagolva a portfólió egészére vagy azon részére, amelyet az ügyfél fenntarthatósági jellemzőkkel rendelkező termékekbe kíván befektetni.
Elvárt, hogy az alkalmazottak (tanácsadók) rendelkezzenek a szükséges ismeretekkel és szakértelemmel a fenntarthatósági preferenciákra vonatkozó kritériumok tekintetében is, és az ügyfélnek el tudják magyarázni a különféle szempontokat a szaknyelv használata nélkül is. Ehhez az intézményeknek megfelelő képzést szükséges biztosítaniuk.
További módosítások
Az új iránymutatások között egyértelműen megjelennek a következő elvárások az intézményekkel szemben:
- Kerüljék a túlságosan tágan értelmezhető, feleleletválasztós önértékelési kérdéseket;
- Amennyiben az adott ügyfél korábbi ügyletei alapján az intézmény előre kitölti a válaszokat, elvárt annak biztosítása, hogy teljes mértékben objektív, releváns és megbízható információk kerüljenek felhasználásra, továbbá az ügyfél kapjon lehetőséget azok felülvizsgálatára, szükség esetén azok korrekciójára/kiegészítésére; valamint
- Az intézmények ne feltételezésekre alapozzák az ügyfelek tapasztalataira vonatkozó megállapításait.
Az új ajánlás hatályon kívül helyezi a befektetési szolgáltatás nyújtása során irányadó tájékoztatási kötelezettség megfelelő teljesítéséről szóló 10/2019. (IV.15.) ajánlást (korábbi ajánlás). A korábbi ajánlásban szereplő „VII. A megfelelőség értékelésekor irányadó elvárások” szakasz pedig egyáltalán nem jelenik meg az új ajánlásban.
Összességében tehát az MNB új ajánlásában kiemelten nevesítette a fenntarthatósági preferenciák témakörét, és iránymutatást adott az ügyfelek kapcsolódó preferenciáinak helyes értékeléséhez. Az ügyfélpreferenciák felméréséhez kapcsolódó új elvárások nemcsak a belső szabályzatokat, hanem a tesztelési folyamatot, a kérdőívek kérdéseit és módszertanát, valamint annak rendszerbeépített folyamatait is érintik. Mindezek fényében javasolt a felkészülés kellő időben történő megkezdése, tekintettel az esetleg szükséges IT fejlesztések időigényességére is.
Amennyiben tovább olvasna a témában, tekintse meg korábbi cikkünket az ESG minősítések megbízhatóságáról és szabályozásáról.
[1] 2017/565/EU rendelet 2. cikk 7. pont a), b) és c) alpontok
[2] 2017/565/EU rendelet 2. cikk 7. pont a) és b) alpontok
[3] 2017/565/EU rendelet 2. cikk 7. pont c) alpont
A cikket írta: Barna Evelin