A Covid-19 2020 első negyedéve óta példátlan hatást gyakorol a pénzintézetekre, a tőke és likviditás gyors változását eredményezte, amelynek mértéke gyakran meghaladta az EBA stresszteszt forgatókönyveit. Az eszközök minőségének esetleges csökkenése, valamint az európai bankok sokszor gyenge jövedelmezősége bizonytalanná tette a tőkeszintek kilátásait, bár bankok és a felügyeletek kellő rugalmassággal reagáltak a kialakult helyzetre. Lényegében az elmúlt hónapok során kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a bankok tőke- és likviditáskezelési keretei mennyire képesek megbirkózni az olyan válságokkal, mint a világjárványok, az éghajlatváltozás, a digitalizáció vagy a működési ellenállóképességet érintő egyéb fenyegetések. A belső tőkemegfelelési értékelési folyamat (ICAAP) és a belső likviditási megfelelőségértékelési folyamat (ILAAP) - vagy együtt egyszerűen az ICLAAP (mivel mindkettő hasonló felügyeleti elveken alapul) - kulcsfontosságú eszközök a bankok tőkéjének és likviditásának kezelésében. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy a bankoknak nem egy megfelelési kritériumként kell kezelniük ezen eszközöket, sokkal inkább egy értékes tervezési mechanizmusnak vagy a megalapozott döntések origójának, továbbá a befektetőkkel, a felügyelettel és egyéb stakeholderekkel való bizalomépítés alapvető eszközeként kell tekinteniük az ICLAAP-re. A válság alkalmat biztosított arra, hogy a bankok egyértelműen azonosítható tanulságokat vonjanak le ICLAAP teljesítményük kapcsán, azokkal összefüggésben pedig rámutassanak a fejlesztendő területekre.
Financial Risk & Regulation hírlevél – 2021. szeptember
Korábbi tartalmaink
Kapcsolat
