Az Európai Bankhatóság (EBA) 2025. augusztus 18-án közzétette a mérlegen kívüli tételek besorolására és a feltétel nélkül felmondható kötelezettségvállalások felmondását korlátozó tényezők meghatározására vonatkozó szabályozástechnikai standard (RTS) végleges tervezetét (EBA/RTS/2025/06). Az RTS nem vezet be új követelményeket a CRR3-ban rögzítettekhez képest, azonban pontosítja az ott kialakított szabályrendszert, hozzájárulva EU-s szinten a versenyfeltételek egységesítéséhez és a felügyeleti konvergencia megteremtéséhez.
A 2025. január 1-jén hatályba lépett CRR3 a Basel III-as végső reformmal történő teljes harmonizáció részeként EU-s szinten változtatta meg a tőkekövetelmény-számítás során a mérlegen kívüli tételek kezelését. A CRR2-höz viszonyított legnagyobb változás ezen a téren a sztenderd módszer szerinti hitel-egyenértékesítési tényezők (CCF-ek)[1] besorolási kritériumainak és a CCF-kategóriák kockázati súlyainak módosítása. Az EBA közelmúltban kiadott végleges RTS-tervezete ezen mérlegen kívüli tételek kezelésére vonatkozó CRR3-as rendelkezések pontosítását szolgálja.
Hogyan változott a CRR3 hatálybalépésével a mérlegen kívüli tételek figyelembevétele a tőkekövetelmény-számítás során?
A CRR a tőkekövetelmények meghatározása során a kitettségértékek számszerűsítésénél figyelembe veszi, hogy egyes mérlegen kívüli tételek nem jelentenek feltétlen kifizetési kötelezettséget. A hitel-egyenértékesítési tényező egy százalékos arány, amely számszerűsíti, hogy a mérlegen kívüli kötelezettség milyen valószínűséggel válhat tényleges kitettséggé a kötelezett nemteljesítővé válása esetén. Ezen valószínűség nagymértékben függ a mérlegen kívüli tételekbe ágyazott egyéb, a nemteljesítési kockázattal nem összefüggő feltételek meglététől. Az ezen feltételekből fakadó feltételességet figyelembe véve a CRR különböző kategóriákba (bucketekbe) sorolja a mérlegen kívüli tételeket, melyekhez a sztenderd módszer szerint különböző százalékos CCF-értékeket határoz meg.
A CRR2 hatálya alatt a mérlegen kívüli tételek 4 kategóriába sorolódtak 100%-os, 50%-os, 20%-os és 0%-os CCF-értékekkel. A CRR3-ban ötfokozatú bucketrendszer került bevezetésre 100%-os, 50%-os, 40%-os, 20%-os és 10%-os CCF-értékekkel. A 0%-os CCF-kategória megszűnt, helyette a feltétel nélkül felmondható kötelezettségvállalások (UCC-k) az újonnan létrehozott 10%-os kategóriába sorolódnak. Megmaradt a korábbi 100%-os, valamint az 50%-os és a 20%-os bucket, azonban beékelődött közéjük egy új, 40%-os kategória, amibe nagyrészt a két szomszédos korábbi bucketből kerültek át tételek. Bár a 0%-os bucket kikerült a CRR3-ból, a jogszabály egy speciális esetben továbbra is lehetővé teszi 0%-os CCF alkalmazását, kizárólag vállalkozásoknak kínált olyan szerződéses megállapodások esetén, amelyek még nem váltak kötelezettséggé, de az ügyfél elfogadása esetén azzá válhatnak. Ezek tipikusan olyan nem kötelező érvényű ajánlatok, amelyeket a bank bármikor, feltétel nélkül visszavonhat. A változtatások mögött az a Basell III szerinti elv húzódik meg, hogy a sztenderd módszer jobban tükrözze a tényleges kockázatokat, és elkerülje a korábbi szabályozásból fakadó hirtelen tőkekövetelmény-ugrásokat (pl. futamidő alapján).
Milyen kritériumokat szükséges figyelembe venni a CCF-értékek meghatározása során?
Az RTS-tervezet célja a mérlegen kívüli tételek kezelésére vonatkozó CRR3-as szabályok gyakorlati alkalmazásának támogatása és EU-s szintű egységesítése. A tervezet részletezi, hogy milyen kritériumok alapján kell a CRR-ben nem szereplő tételeket az 5 bucket valamelyikébe sorolni. A besorolás alapja, hogy az ügyfél nemteljesítése esetén az intézmény milyen mértékben van kitéve a hitelveszteség kockázatának, tehát minél magasabb a valószínűsége a mérlegen kívüli tétel tényleges kitettséggé válásának nemteljesítés esetén, annál magasabb CCF-értéken szükséges figyelembe venni. A főbb vizsgált szempontok közé tartozik, hogy vannak-e pénzügyi kovenánsok, szükséges-e valamely nem hitelkockázati esemény bekövetkezte az intézmény hitelkockázatnak kitetté válásához, illetve léteznek-e a lehívásra vonatkozó opcionalitások.
A szempontrendszer alapján az 1. bucketbe (100%-os CCF) leegyszerűsítve azok a tételek kerülnek, amelyek esetében az intézmény hitelkockázati kitettsége az ügyfél nemteljesítővé válása esetén nem függ semmilyen jövőbeni nem hitelkockázati esemény bekövetkeztétől, ilyen például egy jövőbeni hitelfolyósítási kötelezettség. A 2. bucketbe (50%-os CCF) azok a nem kereskedelemfinanszírozási jellegű tételek tartoznak, amelyek esetében még legalább egy nem hitelkockázati eseménynek vagy feltételnek is be kell következnie, mielőtt a nemteljesítés hitelezési veszteség kockázatának tenné ki az intézményt, ilyen például a vámkezesség, amely egy jövőbeli vámeljárás eredményéhez kötött. A 3. bucketbe (40%-os CCF) kerülnek azok a tételek, ahol az ügyfélnek van lehívási joga, de azt még nem gyakorolta, például faktoring megállapodások nem lehívott része. A 4. bucketbe (20%-os CCF) alapvetően a kereskedelemfinanszírozási mérlegen kívüli tételek, míg az 5. bucketbe (10%-os CCF) a feltétel nélkül felmondható kötelezettségvállalások (UCC-k) tartoznak. A 4. és 5. bucketek esetében az RTS-tervezet nem határoz meg pozitív besorolási kritériumokat a CRR I. mellékletében meghatározottakon túl, azonban az 5. bucket kapcsán azonosít 4 olyan tényezőt, amelyek korlátozhatják az intézményt az UCC megszüntetésében:
1. Kockázatkezelési folyamatok hiányosságai, például ha a kockázatmonitoring struktúra vagy az IT-rendszerek nem teszik lehetővé a kötelezettségvállalás időben történő megszüntetését.
2. Kereskedelmi megfontolások, amelyek gátolják az intézményt a kötelezettségvállalás felmondásában, például az ügyfélkapcsolatok megőrzése érdekében.
3. Reputációs kockázatok, amelyek a kötelezettségvállalás felmondásának negatív piaci megítéléséből fakadhatnak.
4. Jogi kockázatok, amelyek abból adódnak, hogy az ügyfél veszteséget szenvedne el a kötelezettség megszüntetése miatt.
Amennyiben a fentiek közül bármelyik tényező korlátozza az intézményt a feltétel nélkül felmondható kötelezettségvállalás felmondásában, az érintett UCC nem sorolható az 5. bucketbe. Az UCC-t ebben az esetben a tényleges kockázati profilja alapján szükséges besorolni, így magasabb CCF fog rá vonatkozni.
Az RTS-tervezet előrevetíti, hogy a CRR I. mellékletében nem besorolt mérlegen kívüli tételek osztályozásáról adatszolgáltatási kötelezettsége is keletkezik az intézményeknek a COREP jelentéseken belül. Ennek első lépéseként a C 07.00 COREP tábla egy új, 085-ös sorral egészül ki, amely alapját fogja képezni a további felügyeleti és szabályozói rendelkezéseknek.
Következő lépések
Az RTS-tervezetet következő lépésként az Európai Bizottság elé terjesztik jóváhagyásra, majd az Európai Parlament és a Tanács felülvizsgálja. A hatálybalépés az EU Hivatalos Lapjában történő közzétételt követően várható. Tekintettel arra, hogy az RTS-tervezetben megfogalmazottak csupán pontosítják a CRR3 már hatályba lépett rendelkezéseit, EU-s szinten a bankoknak célszerű már most megkezdeni a belső szabályzataik és rendszereik felülvizsgálatát és hozzáigazítását az új követelményekhez.
Magyarországi vonatkozások
Magyarországon az MNB az ICAAP-ILAAP-BMA kézikönyv VIII.1.6-os fejezetében foglalkozik a hitelkockázati kitettség számszerűsítése kapcsán a mérlegen kívüli tételek kezelésével. A kézikönyv megerősíti, hogy az MNB alapvetően a CRR szerinti feltételek teljesülését várja el, azonban saját becslés hiányában a CRR2 szerinti 0%-os és a 20%-os szabályozói CCF-fel rendelkező mérlegen kívüli tételek esetén 50%-os paraméterérték előírását tartja indokoltnak a 2. pilléres tőkekövetelmény meghatározása során. A CRR-ben meghatározotthoz képest szigorúbb CCF-értékek alkalmazását az MNB 2 érvvel támasztja alá: (1) tapasztalataik szerint a 0%-os és a 20%-os CCF nem ragadja meg az ezekbe a bucketekbe sorolt tételek valós kockázatát; (2) ösztönözni kívánják a fejlett módszerek használatát.
A jelenleg hatályos kézikönyv CCF-fel foglalkozó része még nem tartalmazza a CRR3 szerinti módosításokat, amelyek az MNB tapasztalataival azonos irányba mutatóan szigorítottak a 0%-os és a 20%-os bucketen: a korábbi 0%-os bucketnél 10%-ra emelték a CCF-et, a korábbi 20%-os bucketba tartozó tételek egy részét pedig átsorolták az újonnan létrehozott 40%-os bucketba. Tekintettel arra, hogy a kézikönyv ezen része a CRR2 olyan rendelkezéseire hivatkozik, amelyek – részben az MNB aggályait is kezelve – jelentősen változtak, megítélésünk szerint az ICAAP-ILAAP-BMA kézikönyv idén év végén várható frissítésekor a CCF-fel foglalkozó részek módosítása is esedékessé válhat.
Hogyan segíthetünk?
A KPMG készséggel áll ügyfelei rendelkezésére szabályozási követelmények és iparági gyakorlatok értelmezésében testreszabott workshopok és piaci összehasonlító elemzések révén. Szakértői csapatunkkal a felmerülő igények alapján támogatjuk a kockázatkezelési és tőkekövetelmény-számítási funkcióik fejlesztését a pénzügyi szektor szereplői számára.
A hírlevelet készítette: Mátrai Róbert
[1] A hitel-egyenértékesítési tényező (angolul: Credit Conversion Factor, röviden CCF) a banki kockázatkezelés egyik kulcsfogalma, különösen a tőkekövetelmények számításánál. Megmutatja, hogy egy le nem hívott vagy feltételes kötelezettség (pl. hitelkeret, garancia, kötelezettségvállalás) mekkora része válhat valós hitelkockázati kitettséggé a jövőben az ügyfél nemteljesítővé válása esetén, melyre vonatkozóan a szabályozó hatóságok részletesen előírják, hogy milyen típusú kötelezettséghez milyen CCF-et kell alkalmazni.
Korábbi tartalmaink
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolat
