KPMG Financial Risk & Regulation

Hogyan egészítik ki az ESMA elvek a DORA-t?

A DORA rendelet elsősorban a digitális (IKT) szolgáltatókkal kapcsolatos kockázatkezelésre fókuszál. Az olyan kritikus fontosságú informatikai szolgáltatók, mint például a felhőszolgáltatók vagy más technológiai partnerek, DORA hatálya alá tartoznak, és ezek felügyeletét a DORA keretrendszere külön szabályozza.[2] Az ESMA mostani alapelvei ezt a keretet egészítik ki azzal, hogy – egyelőre a befektetési szektorban - minden egyéb, harmadik fél szolgáltatási viszonyra is kiterjednek. Az elvek deklaráltan alkalmazandók minden típusú kiszervezési vagy harmadik féllel kötött megállapodásra, függetlenül attól, hogy a külső szolgáltató ugyanazon vállalatcsoport része-e vagy sem, az EU-ban található-e vagy harmadik országban, és attól is függetlenül, hogy a szolgáltatás nyújtásához milyen technológiát alkalmaznak. Bár formálisan minden – IKT és nem-IKT szolgáltató a hatályba esik, ahol már létezik konkrét uniós szabályozás egy adott harmadik fél kockázatra (például a DORA az IKT esetén), ott az adott jogszabály rendelkezései elsőbbséget élveznek az ESMA általános alapelveivel szemben. Ez azt jelenti, hogy lényegében az alapelvek hatókörébe a gyakorlatban a nem-IKT szolgáltatók – például egy könyvelési, ügyviteli kiszervezés vagy akár egy üzleti folyamatot érintő alvállalkozók - tartoznak, az IKT-szolgáltatók tekintetében csak annyiban alkalmazandó, amennyiben arra a DORA nem tér ki, nem ad szabályozást.  Összességében tehát az ESMA elvei a DORA követelményeit figyelembe véve és azokat kiegészítve biztosítanak egy átfogóbb felügyeleti nézőpontot, hogy a pénzügyi intézmények minden külső partnerükkel kapcsolatban megfelelő kockázatkezelési gyakorlatot folytassanak, ne csak az informatikai területen.

Felügyeleti szempontból az egységes elvek bevezetése kulcsfontosságú lépés. A harmadik felekkel járó kockázatok hatékony felügyelete és kezelése hozzájárul a pénzügyi rendszer egészének stabilitásához és a befektetők védelméhez. Ha minden tagállamban hasonló elvek mentén zajlik a felügyelés, az biztosítja a következetességet és minimalizálja annak kockázatát, hogy egyes intézmények vagy országok lemaradjanak a jó gyakorlatoktól. Gondoljunk csak bele: ha egy pénzügyi intézmény számos kritikus feladatot kiszervez, akkor egy külső partner meghibásodása vagy kiesése nemcsak az adott intézmény működését zavarhatja meg, hanem több piaci szereplőre, határon átnyúló csoportok esetén akár több országra is átterjedő problémákat okozhat. Ilyen átfogó kockázatok megelőzéséhez a felügyeleti hatóságoknak látniuk kell, mely területeken vannak a pénzügyi intézmények és milyen módon kitéve ilyen harmadik feleknek, és meg kell győződniük arról, hogy megfelelően kezelik-e ezeket a kockázatokat.