A magyar pénzügyi szektor vezetői egy kifeszített kötélen egyensúlyoznak a folyamatosan változó gazdasági és geopolitikai környezetben. Az egyik oldalon az intézmények ellenállóképességének megőrzésére, a másik oldalon a folyamatos hatékonyság javításra és az innovációra kell koncentrálniuk. Ebben a helyzetben a kockázatkezelési vezetők (CRO-k) szerepe kulcsfontosságúvá vált: már nem elég csupán a biztonságos lépésekre összpontosítani, stratégiai iránymutatást kell adniuk ahhoz, hogy a szervezet ne csak talpon maradjon, de előre is haladjon a kihívások közepette. 2025-ös CRO-felmérésünk rámutat arra, hogy a bankok, alapkezelők és biztosítók hogyan néznek szembe ezzel a kettős kihívással, és milyen stratégiákat alkalmaznak a siker érdekében.
A KPMG 2012 óta rendszeresen publikálja a felmérését arról, hogy a pénzügyi szektor kockázatkezelési vezetői hogyan látják az aktuális kihívásaikat és a piaci trendeket. Idén a felmérésben közel 30 CRO vett részt, kérdőíves, illetve személyes interjú formájában.
A makrogazdasági környezetet továbbra is a gyenge növekedési kilátások, a piaci volatilitás, a geopolitikai feszültségek és az olykor kiszámíthatatlan szabályozói lépések jellemzik. Míg az inflációs nyomás és az energiaellátás körüli aggodalmak enyhültek a korábbiakhoz képest, a helyüket új, komplexebb kihívások vették át. A digitális transzformáció, a mesterséges intelligencia (AI) térnyerése és a kiberfenyegetések növekedése minden szektor számára állandó napirendi pontot jelentenek. Az ESG-megfelelési feladatok és a klímaváltozási kockázatok erősödése szintén közös teher, de a szektorok eltérő módon és eltérő prioritásokkal kezelik az ebből fakadó feladatokat.
A három szektor egyensúlyozási technikái markáns különbségeket mutatnak:
| Bankszektor | Alapkezelői szektor | Biztosító szektor |
|---|---|---|
| A bankszektor a prudens hitelezési gyakorlatnak és az olyan előretekintő kockázatkezelési eszközöknek köszönhetően, mint például a „management overlay”, eddig sikeresen őrizte meg stabilitását a több éve tartó gazdasági stagnálás ellenére is. A banki CRO-k a jövőben a kockázatok pontos, adatalapú mérésére, a stratégiai döntések támogatására és az üzletmenet hatékonyabbá tételére fókuszálnak. A szektor egyértelműen a technológiai fejlesztéseket és az adatminőség további javítását priorizálja annak érdekében, hogy megfeleljen a növekvő digitális és kiberkockázati kihívásoknak. |
Az alapkezelői szektor a szabályozói nyomás és az eszköztárak szélesedésével együtt növekvő piaci kockázatok kettős szorításában működik. Egyes hazai előírások jelentősen korlátozzák az alapkezelők stratégiai mozgásterét. A vezetők a működési hatékonyság növelésében látják a továbblépés lehetőségét, de a technológiai, különösen az AI-megoldásokkal szemben még óvatosak, főleg a befektetési döntéshozatal területén. Számukra a legnagyobb kihívást a borús növekedési kilátások és a külföldi befektetők által egyre kritikusabban kezelt magyar országkockázat jelenti. |
A biztosítói szektor helyzetét a hazai fiskális terhek (pótadó) és a globális, nehezen modellezhető új kockázatok (klímaváltozás, kiberbűnözés) együttesen nehezítik. Míg a bankok és alapkezelők a technológiai fejlesztéseket helyezik előtérbe, a biztosítók az adatminőség javítására és a humán tőkére, azaz a munkatársak képzésére koncentrálnak. A biztosítói CRO-k a kockázati kultúra erősítését tartják a legfontosabb értékteremtő tevékenységüknek. Az AI-megoldásokat elsősorban az ügyfélkiszolgálás és az operációs hatékonyság javítására tervezik használni, mivel a kockázatkezelés támogatásában rövidtávon még nem látnak számukra kiemelt szerepet. |
A felmérés egyértelműen rávilágít arra, hogy a gazdasági kilátások megítélésében a pénzügyi szektor kockázatkezelési vezetői egyformán kritikusan nyilatkoztak, amely megmutatkozik egyes termékeknél a kockázati étvágy markáns visszaesésében is.
Ugyanakkor a technológiai adaptáció és az innovatív technikák alkalmazása tekintetében éles választóvonal látható a szektorok között. Míg a bankok és alapkezelők a mesterséges intelligenciában már a kockázatkezelés és az értékesítés támogatásának egyre fontosabb eszközét látják, addig a biztosítók egyelőre távolságtartóbbak, és inkább az ügyfélélmény javítására fókuszálnak, amit magyarázhat a fejlesztési erőforrások korlátozottabb elérhetősége is. Hasonlóan élesen rajzolódik ki, hogy a jövő legnagyobb, növekvő fenyegetéseinek a kiberbűnözést, az innovatív technológiákból fakadó kockázatokat és a szabályozói bizonytalanságot tartják.
A pénzügyi szektor vezetői számára a következő évek a kötéltánc legnehezebb szakaszát hozhatják el. A siker kulcsa az lesz, hogy a CRO-k mennyire tudnak proaktív, stratégiai partnerekké válni a szervezeten belül, segítve a menedzsmentet a kockázatvállalás, a hatékonyság és a hosszú távú ellenállóképesség közötti kényes egyensúly megtalálásában. A pénzügyi szektorban a stabil fundamentumok megléte biztató, de a versenyképesség és a fenntarthatóság csak a folyamatos innováció és a rugalmas alkalmazkodás révén biztosítható.
Legfontosabb megállapítások
A CRO-k befolyása és stratégiai szerepe szektoronként eltérő pályán mozog, de egyértelműen erősödik. A bankoknál az új technológiákba való beruházások és a tőkeallokáció, míg az alapkezelőknél a klasszikus üzleti és stratégiai döntések terén nőtt leginkább a befolyásuk. A biztosítóknál a stabilitás a jellemző, de a tőkeallokáció és a stratégia területén náluk is erősödő szerep látszik.
Az értékteremtés fókusza eltolódott: míg 2022-ben a bankoknál a kockázati kultúra erősítése volt a legfontosabb, mára már a kockázatok pontos, adatalapú mérése került előtérbe. Ezzel szemben a biztosítóknál továbbra is elsöprő fölénnyel a kockázati kultúra megerősítése és a stratégiai döntésekben való részvétel a CRO terület legfontosabb értékteremtő tevékenysége.
A felmérés markáns stratégiai szétválást mutat a fejlesztési források felhasználásában. Míg a bankok és az alapkezelők egyértelműen a technológiai fejlesztéseket helyezik az első helyre, addig a biztosítók a rendelkezésre álló erőforrásaikat a szakembereik képzésére és megtartására fordítanák. Emellett mindhárom szektor esetében kiemelt szerepet kap a kockázatok méréséhez szükséges adatok elérhetőségének és minőségének javítása.
A szükséges erőforrásokhoz való hozzáférés kilátásait a banki és alapkezelői szektorban mérsékelten kedvezően ítélték meg, sőt a válaszok közel felében még az erőforrások növekedésére is számítanak. A biztosítóknál azonban folytatódott a korábbi negatív trend, és 2025-ben már csak a CRO-k 13%-a bízik a fejlesztési keretek növekedésében.
A szektorok egyértelműen a konzervatívabb termék- és ügyfélstratégiák felé mozdultak el, a kockázatvállalási kedv csökkent. A leglátványosabb változás a bankoknál a KKV hitelezés támogatottságának drasztikus visszaesése (60%-ról 15%-ra), párhuzamosan a KKV ügyfelek hitelkeresletének zsugorodásával. Ezzel egyidejűleg viszont a stabilabb helyzetben lévő nagyvállalatok hitelezésének kockázatkezelési támogatottsága megugrott a korábbi 40%-ról 85%-ra. A bankok emellett egyre inkább támaszkodnak a historikus adatokon túlmutató, “post-model correction overlay” típusú tartalékképzésre az új típusú (geopolitikai, inflációs, szabályozói, ICT) kockázatok kezelésénél.
A biztosítók a felelősség- és vagyonbiztosításokat ítélik az átlagnál kockázatosabbnak, míg az alapkezelők kockázatkezelési szempontból elsősorban a tőkeáttételes és egzotikus régiós alapoktól tartózkodnak.
A felmérés egyértelműen rámutat: a jövő legnagyobb fenyegetései a technológiához kapcsolódnak. A válaszadók szerint a következő években a legnagyobb mértékben az innovatív technológiák, a kibertámadások és a pénzügyi bűnözés kockázati kitettsége fog növekedni. Az alapkezelőknél ezek mellett a magyar országkockázat és a szabályozói kockázat is a növekvő fenyegetések között szerepel.
Az adatok itt mutatják a legélesebb kontrasztot a szektorok között. Míg a bankok és az alapkezelők – az ügyfélélmény javítása és a csalásmegelőzés mellett az – AI-megoldásokban a kockázatkezelési folyamatok támogatásának egyik kulcsfontosságú eszközét látják, addig a biztosítók a hangsúlyt az ügyfélkiszolgálásra és az operációs folyamatok hatékonyságára helyezik, és a közeljövőben nem látnak lényeges szerepet a mesterséges intelligencia számára a kockázatkezelés támogatásában.
