Hírlevél – 2025. május
Az EBA új szabályozási szabványtervezetet adott ki, amely további iránymutatást nyújt a pénzügyi intézmények számára üzleti méretük értékelésére a piaci és partnerkockázati mentességekre vonatkozóan, különös tekintettel a kereskedési irány és az elsődleges kockázati tényezők meghatározására.
A tőkekövetelmények szabályozására vonatkozó rendelet (Capital Requirements Regulation - CRR) értelmében az intézmények egyszerűsített módszereket alkalmazhatnak a piaci és partnerkockázatra vonatkozó tőkekövetelmények kiszámítására, amennyiben az üzleti tevékenységük értéke bizonyos küszöbértékeken belül marad. Az Európai Bankfelügyeleti Hatóság (EBA) kiadott egy új vonatkozó szabályozástechnikai (RTS) tervezetet, amely iránymutatást ad a fő kockázati tényezők azonosításának módszerére, valamint a tranzakció irányának meghatározására vonatkozóan, azaz hogy az adott tranzakció hosszú vagy rövid pozíciónak minősül-e. Az újonnan javasolt standardok az EBA banki csomaghoz (EBA Banking Package) kapcsolódó, az EU-ban a végleges Basel III reformok megvalósítását célzó ütemterv részét képezik.
A CRR értelmében a pénzügyi intézmények kötelesek meghatározni az eszköz- és forrásoldali mérlegen belüli és kívüli tételek nagyságát a következő feltételek értékelése céljából:
a) a kis kereskedési könyvvel rendelkező intézetek mentessége, a CRR 94. cikkében meghatározottak szerint,
b) a származtatott ügyletek várható értékének meghatározására szolgáló egyszerűsített módszerek, a CRR 273a. cikkében rögzítve, és
c) a piaci kockázatra vonatkozó egyszerűsített standardizált megközelítés, a CRR 325a. cikkében meghatározva.
Ehhez szükséges az adott pozíció fő kockázati tényezőjének meghatározása mind a mérlegen belüli, mind a méglegen kívüli üzleti tevékenység tekintetében, valamint annak eldöntése, hogy a pozíció hosszú vagy rövid. Az EU 2024/1623 (CRR3) rendelettel bevezetett CRR módosítások egyértelműen kimondják, hogy egy hosszú pozíció azt jelenti, hogy az eszköz érzékenysége pozitív a fő kockázati tényezőjére. Vagyis, ha egy pozíció piaci értéke növekszik a fő kockázati tényező értékének növekedésével, akkor az hosszú pozíció, ellenkező esetben rövid pozíció.
Példaként vegyünk egy fix kamatozású kötvényt, amely nulla vagy fix kupont fizet, akár a belföldi, akár külföldi valutában. Két kockázati tényezőtől, a kamatlábtól (IR) és a hitelfeláról (CS) való függősége azonos irányú: a vásárolt kötvény rövid IR és CS szempontból, tehát egyszerre rövid mindkettővel szemben (az eladott kötvény pedig hosszú IR és a CS szempontból, így egyszerre hosszú mindkettővel szemben). Azonban nulla vagy fix kupon esetén külföldi valutában az FX kockázati tényező iránya ellentétes (a vásárolt kötvény hosszú FX-ben).
Ennek megfelelően a fő kihívás az elsődleges kockázati tényező meghatározása, amelyhez a tervezet részletes módszertani javaslatot nyújt minden egyes eszköztípusra vonatkozóan, megkülönböztetve a származtatott és nem származtatott eszközöket. A származtatott és nem származtatott pozíciók kulcsfontosságú kockázati tényezőinek azonosítása elsősorban az érzékenységeken alapul, az FRTB SA súlyozott érzékenységeinek vagy az SA-CCR kockázati kategória ún. többlet tényezőinek alkalmazásával.
Ugyanakkor ezek a számítások nehézséget jelenthetnek kisebb bankok és pénzügyi intézmények számára, ezért – az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendeletének partner- és piaci kockázat tőkekövetelményeire vonatkozó mentességnek megfelelően – az EBA egy egyszerűsített módszert is javasolt, amelyet konzultációra bocsátott. A végeleges tervezet már a konzultáció eredményét figyelmbe vevő javaslatokat tartalmaz.
Általános módszer
Az általános módszertan tekintetében az új RTS tervezet az SA-CCR kiegészítő szabályozási standardjára hivatkozik, amelyet az Európai Bizottság (EU) 2021/93 felhatalmazáson alapuló rendelete határoz meg. Az új RTS tervezet szerint az általános módszer – mint követelmény – kizárólag azokra az eszközökre vonatkozik, amelyek nem tartoznak az egyszerűsített módszer hatálya alá.
Egyszerűsített módszer
Az egyszerűsített módszertanra jogosult intézmények
Az új RTS tervezet értelmében az egyszerűsített módszer alkalmazásának engedélyezése minden intézmény számára megadott, az érintett eszközök körét lefedve.
Eszközkör
A javasolt eszközlista a következőket tartalmazza: FX spot (azonnali) pozíciók, árupiaci spot pozíciók, alapok és ETF-ek, repók, határidős kamatmegállapodások (FRA-k), kamatplafonok és kamatpadlók, határidős ügyletek, kötvényekre és kamatláb csereügyletekre vonatkozó opciók, CDS indexek, FX opciók, részvény és árupiaci csereügyletek. Az RTS részletesen leírja, hogyan kell azonosítani az egyes eszköztípusok fő kockázati tényezőjét és a kereskedési irányt (hosszú vagy rövid pozícióként). Emellett szintén javaslat, hogy az FX kockázati tényezőt figyelmen kívül lehet hagyni, ha az adott ügylet nem tisztán devizaalapú.
Az egyszerűsített módszer szerint az FX kockázati tényező bizonyos nem devizaalapú eszközök esetében kizárható, például kötvények, részvények és nem devizaalapú származtatott ügyletek esetén. A javasolt mentesség kiterjed a fix kamatozású kötvényekre, részvényekre, bizonyos változó kamatozású kötvényekre, ETF-ekre, részvény- és árupiaci határidős ügyletekre, FRA-kra, kamatláb csereügyletekre és kapcsolódó opciókra, kamatplafonokra és kamatpadlókra, index- és egyedi CDS-ekre, valamint bizonyos egyszerű opciókra.
Ezen módosítások alapján a fő kockázati tényező meghatározásának nehéz feladata sok esetben elkerülhető, amint azt a fent említett fix kamatozású kötvény példája is mutatja, ahol a pozíció egyszerre hosszú (rövid) mindkét kockázati tényezője tekintetében. Azokban az esetekben, amikor a meghatározás elkerülhetetlen (például fix kamatozású inflációhoz kötött kötvények vagy változó kamatozású értékpapírok), az egyszerűsített módszer táblázatot biztosít a fő kockázati tényező megállapításához a lejárat, a hitelminőség és az ágazati szektor alapján. Ezt követően egy kritérium határozza meg, hogy a pozíció hosszú vagy rövid.
Példaként, a fix kamatozású inflációhoz kötött kötvények vagy változó kamatozású értékpapírok esetében a három fő kockázati tényező lehet a kamatláb (IR), a hitelfelár (CS) és az infláció. Az RTS az alábbiak alapján határozza meg a pozíciók irányát:
a) Ha a fő kockázati tényező a kockázatmentes kamatláb, a pozíció hosszú, ha a kötvényt eladják, és rövid, ha a kötvényt megvásárolják.
b) Ha a fő kockázati tényező a kibocsátó hitelfelára, a pozíció hosszú, ha a kötvényt eladják, és rövid, ha a kötvényt megvásárolják.
c) Ha a fő kockázati tényező az inflációs kockázati tényező, a pozíció hosszú, ha a kötvényt megvásárolják, és rövid, ha a kötvényt eladják.
Következő lépések
A már lefolytatott konzultáció után az annak eredményével kiegészített RTS tervezetet benyújtják a Bizottságnak jóváhagyásra, majd az Európai Parlament és a Tanács felülvizsgálja, mielőtt megjelenik az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Mindazonáltal, amíg az RTS nem kerül be az új rendeletbe, a 2021. március 1-jén kiadott (EU) 2021/931 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 4. cikke határozza meg a fő kockázati tényező számítási kritériumait. Ez a számítás a CRR-ben meghatározott úgynevezett kockázati tényezők kiegészítő számításainak összehasonlításán alapul, és a használt módszertantól függ.
Hogyan segíthetünk?
KPMG Hungary készséggel áll ügyfelei rendelkezésére szabályozási követelmények és iparági gyakorlatok értelmezésében testreszabott workshopok és piaci összehasonlító elemzések révén. Szakértői csapatunkkal számításokat kínálunk a partnerhitel-kockázat tőkekövetelményeire vagy a hitelértékelési kiigazításra vonatkozóan, több lehetséges, szabályozás által engedélyezett módszer alkalmazásával a pénzügyi szektor szereplői számára.
A hírlevelet készítette: Szirmai Edina és Kádár Zoltán
