Jeremy Lack nemzetközileg elismert vitarendezési szakértő, 2019-ben és 2020-ban Global Elite Thought Leader elismerést kapott, rendszeresen publikál szakmai lapokban, tartott már előadást a Harvard Egyetemen és az ENSZ Közgyűlése előtt is. A KPMG Legal Tóásó Ügyvédi Iroda meghívására Magyarországon járt a mediátor, választottbíró és ügyvéd, aki iparágakon átívelő, széleskörű elméleti és gyakorlati tapasztalattal rendelkezik az alternatív vitarendezési módszerek terén.
"A kereskedelmi jogvitákban az ügyvédek gyakran a mediációt a gyengeség, nem pedig az erő jeleként értelmezik. Pedig egyre inkább a nemzetközi üzleti élet részévé és bevett gyakorlattá válik." - Jeremy Lack
K: A közelmúltban egy Budapesten megrendezett konferencián az ADR mint “Megfelelő Vitarendezési Megoldásokról” (Appropriate Dispute Resolution) tartott előadást. Mint kifejtette, ennek több formája van, amelyek között szembetűnő a különbség. Kifejtené röviden ezeket a különbségeket?
V: A választottbíráskodás, a békéltetés és a mediáció a vitarendezés három gyakori, de különböző formája. Gyakran keverik őket össze egymással, és a vitás felek gyakran nem is igazán értik a fogalmak közti különbségeket. Vitarendezési szakemberek (köztük bírák, választottbírák, békéltetők, mediátorok, ügyvédek) körében nemrégiben végzett nemzetközi felmérés megállapította, hogy még ha a felek meg is állapodtak egy adott vitarendezési módban, valójában a legtöbb esetben jobban szeretnék, ha a vitarendezés egy korai szakaszában iránymutatást kapnának az adott jogvita megoldásának optimális módjairól, egy a felek közti együttműködésre épülő és kombinált vitarendezési eljárás alkalmazásával. Ezek az eljárások gyorsabb, olcsóbb és/vagy jobb eredményt hozhatnak a vitában álló felek számára. A választottbíráskodás és a békéltetés olyan normákon alapuló eljárások, amelyek a "tények + jog = eredmény" jogi szillogizmust alkalmazzák. A semleges személy az alkalmazandó normák szakértője. A két eljárás közti fő különbség az, hogy a választottbírósági ítélet kötelező érvényű, míg a békéltető javaslata nem az. A mediáció során azonban nincsenek olyan normák, amelyek az eredményt irányítják. Ez egy szubjektív folyamat, amely figyelembe veszi a jövőbeli igényeket, érdekeket és kapcsolatokat, és ahol a semleges személy a felek közti kommunikációt segíti, nem pedig valamilyen szillogizmust alkalmazó szakértő. Ezt a három alternatív vitarendezési eljárást (és más eljárásokat is) párhuzamosan kell figyelembe venni és értékelni. Egyik sem jobb, mint a másik önmagában, és mindegyiknek megvannak a maga előnyei. Megfelelő alkalmazásuk vagy kombinációjuk esetén segíthetik a feleket abban, hogy gyorsabban, olcsóbban és jobban végrehajtható és betartható eredményekre jussanak, mintha a hagyományos peres utakhoz folyamodnának.
K: Ön inkább a "megfelelő" vitarendezés kifejezést használja az "alternatív" vitarendezés helyett. Mi a különbség a megfelelő és az alternatív között?
V: Sok a félreértés a tekintetben, hogy mit akarnak a felhasználók, mit kínálnak a szolgáltatók, és mit gondolnak arról, hogy mit kínálnak. A "megfelelő" esetében nem csak az a kérdés, hogy a jogviták rendezésére rendes bírósági vagy valamely békés vitarendezési eljárást szeretnének-e a felek. Arról is szól, hogy megértsük a különbséget az olyan eljárások között, mint a békéltetés és a mediáció, de ugyanígy tisztában legyünk az egyik típusú eljárás választásának a következményeivel. Fontos, hogy úgy tekintsünk ezekre az eljárásokra, mint egymást kiegészítő lehetőségekre, amelyeket kombinálni lehet, nem pedig mint alternatívákra. Számomra a "megfelelő" azt jelenti, hogy újra megnyitjuk a párbeszédet a felek között, és megbizonyosodunk arról, hogy először mindenki eljárási igényei és érdekei az asztalra kerülnek, még mielőtt közvetlen megoldás meghatározásához ugranánk. Ezután pedig úgy alakítjuk ki az eljárást, hogy minden érintett érdekeit figyelembe vesszük, és már idejekorán jobb együttműködést építünk ki a résztvevő felek között.
K: Melyek a megfelelő vitarendezési módok új trendjei, amelyek meghatározhatják a következő tíz évet?
V: Látunk számos tendenciát, amelyek máris egy új valóságot jeleznek. Például elkerülhetetlen az online vitarendezés és az új technológiák beépítése a vitarendezési folyamatokba. A 2019-es Szingapúri Mediációs Egyezmény szintén a változó időket jelzi: eszerint a mediáció a nemzetközi üzleti vitarendezési stratégia része lett. Egyes bíróságok elvárják, sőt elrendelhetik, hogy a felek mediációs ülésen vegyenek részt. A bíróságok az eljárási költségek megítélésekor szankcionálhatják a felet, ha az elutasította a mediáció lehetőségét, és ez egyre gyakoribb.
De látok olyan folyamatot is, amellyel a legkevésbé tudok azonosulni: ha megnézzük a kialakulóban lévő mediációs szolgáltatásokat, akkor a mediációnak általában nemzeti vagy hazai megközelítése van, sok kulturális feltételezéssel. Ugyanis, a polgári és kereskedelmi közvetítésről szóló 2008/52/EK európai uniós irányelv, amely a határokon átnyúló vitákra volt hivatott összpontosítani, az EU minden egyes tagállamában nemzeti jogszabállyá vált, kizárva más uniós tagállamok mediátorait, és intézményesítve a "mediáció" fogalmának nagyon eltérő értelmezését. Ennek eredményeképpen a mediációt ma már minden tagállamban másképp gyakorolják. Az irányelv preambulumának (8)-dik bekezdése, amely kimondja, hogy "ezen irányelv rendelkezéseit csak a határokon átnyúló jogvitákban történő közvetítésre kell alkalmazni, de semmi sem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy ezeket a rendelkezéseket a belső mediációs eljárásokra is alkalmazzák", a feje tetejére állt.. Az egyes országokban a belső, belföldi mediációra vonatkozó szabályokat és előírásokat rögzítették, kizárva a határokon átnyúló mediációt és az ebben a körben működő mediátorokat. Még az uniós irányelvben szereplő mediáció fogalmát is átírták és megváltoztatták az egyes tagállamokban. A mediáció nem ugyanazt jelenti Olaszországban, mint Ausztriában, Franciaországban vagy Szlovéniában, holott közös határokon osztoznak.
Egy másik feltörekvő trend a mesterséges intelligencia és a pszichometriai profilalkotás, amelyek komoly etikai kérdéseket vetnek fel a mediátorok számára. Ebben a pillanatban példának okáért bárkire rá tudok keresni, és a LinkedIn-profiljából 80 százalékos pontossággal meg tudom állapítani a pszichometriai profilját. Ez az információ felhasználható a választottbírák vagy más alternatív vitarendezési eljárásban résztvevő semleges személyek megbízásakor is. Maguk a mediátorok is kísértésbe eshetnek, hogy az őket megbízó felek profilját felmérjék, anélkül, hogy azok tudnának róla vagy beleegyeznének. Ezek fontos új témák, amelyekkel a vitarendezési ügyekben eljáróknak a jövőben számolniuk kell.
