Mára egyértelművé vált, hogy a fenntarthatósági célok eléréséhez, a klímasemleges, zöld, ugyanakkor versenyképes gazdaságra való átálláshoz olyan mértékű forrásbevonásra van szükség, ami a magántőke hozzájárulása nélkül nem lehetséges. Ehhez azonban meg kell teremteni azt a bizalmi légkört, amiben a befektetők elhihetik, hogy megtakarításaikkal valóban zöld ügyet szolgálnak. Az ezt szolgáló szabályozói eszköztár Európa-szerte bővül, de a zöld finanszírozás is szembesül azzal a kérdéssel: mi tekinthető egyáltalán ’zöld’ gazdasági tevékenységnek?
A ’zöld’ teljesítmény megítélése korántsem egyértelmű feladat, legyen szó akár egy vállalat, beruházás vagy egy termék klímatudatosságáról, és ennél is nehezebb a zöldség skálázása. A jó mérlegeléshez a közvetlen környezeti lábnyomon túl a teljes életciklust, a tovagyűrűző hatásokat, vagy az alternatív megoldásokat is figyelembe kell venni. A vegyipart sokan átkozzák, de nélküle nem lenne napelem, az elektromos rollert pedig piedesztára emelik, holott nem biztos, hogy teljes életciklusát, és a használatának szokásait tekintve beváltja zöld ígéretét.
Az Európai Uniób idén júniusban fogadta el a Taxonómia rendeletet, első ’zöld listaáját’. A rendelet szerint a zöld tevékenységek hat fő környezetvédelmi célt kell támogatniuk: az éghajlatváltozás mérséklése; az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás; a víz és a tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme; a körforgásos gazdaságra való átállás; a környezetszennyezés megelőzése és csökkentése; valamint a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása. Valamelyik cél támogatása ugyanakkor nem járhat egy másik cél súlyos megsértésével, és minden esetben meg kell felelni bizonyos társadalmi és irányítási (social and governance) minimumfeltételeknek.
Ha megvan a körülhatárolás, fel is kell címkézni a bele tartozó pénzügyi termékeket, hogy a befektetők eszerint tudják diverzifikálni portfóliójukat. E téren elég jól állnak a kötvények, mert az Európai Beruházási Bank 2007-es klímacélhoz kötött kibocsátása új kategóriát hozott létre, és azóta egyre megbízhatóbb kritériumok és ellenőrzési rendszerek és ezáltal címkék állnak a zöld kötvényeken. A kötvénykibocsátók alkalmazhatnak nemzetközileg elterjedt önkéntes iránymutatásokat (ilyen a Green Bond Principles vagy Climate Bond Initiative), és készülőben van az EU Green Bond Standard (EU GBS) önkéntes keretrendszere is. A kibocsátás előtti és utáni ellenőrzés, az akkreditált ülső hitelesítők bevonása, növeli a zöld kötvény hitelességét, de persze a kibocsátók költségeit is.
A lakossági zöld finanszírozás népszerűsítését segíti, ha a fogyasztók számára is egyértelműen és egyszerűen átláthatóvá válik a pénzügyi döntéseik környezeti lábnyoma. A nem pénzügyi termékeknél már működő zöld címkézést hamarosan a pénzügyi termékeknél is láthatjuk majd – mindez már a Taxonómia gyakorlati alkalmazása lesz. Az EU ökocímkét (EU Ecolabel) várhatóan olyan lakossági pénzügyi termékek kapják, melyeknél a mögöttes eszközök zöld tevékenységekhez kapcsolódnak, és ahol a termékek kellően zöldnek minősülnek. A tervezett címke így nem csak a terméket, hanem annak kibocsátóját is minősíti, előnyben részesítve a zöld beruházási döntéseket favorizáló piaci szereplőket.
A befektetők kezdik felismerni, hogy a fenntartható, zöld befektetések kettős célt valósítanak meg. Egyrészt olyan vállalkozások vagy projektek finanszírozását célozzák, amelyek pozitív környezeti, társadalmi és kormányzati (ESG: Environmental, Social and Governance) hatást mutatnak, így támogatva az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és fenntarthatóbb gazdaságba való áttérést. Másrészt, az ESG-hez kapcsolódó pénzügyi kockázatoknak a hagyományos kockázatkezelési folyamatokba történő beépítésével a befektetők átfogóbb képet kapnak a valós közép-, és hosszútávú kockázataikról, így ennek tudatában tudják végrehajtani portfolióallokációs döntéseiket.
Az ESG fókuszú befektetési alapok száma és vagyona gyorsan emelkedik, de itt sem egyértelmű, hogy mitől zöld a zöld, hiszen az S&P500-ban szereplő cégeknek csak 67, az Euro Stoxx 600 indexben szereplő cégeknek pedig 79 százaléka tett közzé fenntarthatósági jelentést, és az arány az Ázsiában még alacsonyabb. De a közzétett adatok sem sztenderdizáltak, önbevalláson alapulnak, és nehezen összevethetők: egy elektronikai eszközöket fejlesztő, de azokat bérgyártatásban előállító cég környezetterhelése azért alacsony, mert nem tartalmazza a márkája alatt forgalmazott termékek gyártásának környezetterhelését.
Az EU élenjár az ESG keretrendszer szabályozásában, nemrég adta ki az EIOPA, az EBA és az ESMA a közös tervezetüket az ESG közzétételek részletes szabályairól. Az átlátható zöld pénzügyek felé mutató keretszabályok kialakítása jó úton halad, de ahhoz, hogy biztosan tudjuk, mi az, ami tényleg zöld fontos a részletszabályok kialakítása is. Reméljük, ezek is nemsokára rendelkezésre állnak majd, és egyértelműbb lesz mindenkinek, mi a zöld.
Szakértőink cikke megjelent a Portfolion. A cikk elérhető itt.
